Nemrégiben az Amerikai Egyesült Államokban félidős választásokat tartottak, a világ másik végén pedig egy héten át ülésezett a Kínai Kommunista Párt. Egyes elemzések szerint az idén a kapitalizmus és a globalizáció eddig soha nem látott, történelmi szintre lépett, sőt a világuralmi játszmában az orosz és amerikai félhez felzárkózni, ha nem épp beelőzni készül Kína?
Az elmúlt hét igazi csemegeszámba ment a politika iránt élénken érdeklődők számára. Napi szinten foglalkoztatta, mondhatni, lefoglalta a különböző hírportálokat és tévécsatornákat a nyugati világ időközi választása. Republikánusok és demokraták feszültek egymásnak, és Joe Bidennek, az Egyesült Államok elnökének volt több izgulnivalója, ugyanis a választásokat megelőző közvélemény-kutatások alapján az aktuális elnök népszerűségének súlyos csökkenését vetítették előre. Sőt a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy félidei választásokon általában nagyon rosszul teljesít az elnök pártja, és sok széket veszít, és ha épp republikánus elnöke van az Államoknak, akkor ebben az időszakban a kongresszusban a demokraták kerültek többségbe, és fordítva. Viszont ez a séma idén megdőlt. Az elnökválasztást követően a demokraták, élükön Biden elnök népszerűsége jelentősen esett attól függetlenül, hogy mennyit sikerült teljesíteniük a kampány során elhangzott ígéreteikből. Sőt, egyes vélemények szerint, a republikánusok szavazóinak elegük van az orosz–ukrán konfliktusba történő beavatkozásból Ukrajna oldalán, szerintük jobban kellene az Egyesült Államok belső ügyeire koncentrálni és közvetlen határait megerősíteni, semmint újabb külföldi háborúba beavatkozni. Ráadásul Biden elnöknek a hivatala elfoglalása után az egyik első intézkedése az volt, hogy kivonta a hadsereget Afganisztánból, és a tálibok szinte napok leforgása alatt állították fel a „szent” meggyőződésüknek megfelelő „állami berendezkedést”. Ez ismét csak a népszerűség csökkenését segítette elő demokrata oldalról.
Republikánusok és demokraták egymásnak feszülnek, fej fej mellett, viszonylag kiegyenlített küzdelemben – mint ahogy lenni szokott –, volt állam, ahol a demokrata kormányzót republikánus váltotta, és fordítva, viszont a szenátusban, úgy tűnik, Joe Biden egy nyúlfarknyival megőrizte a többségi demokratikus hátteret.
Egész Európára – és benne Romániára nézve – a kongresszusban a demokrata többség viszont azt jelentheti, hogy folytatódik Ukrajna USA általi ellátása, és ki tudja, még meddig húzódhat el a szomszédban dúló háború. Természetesen nem lett volna garancia az ígéreten túl a másik oldalról sem, de mégis több, mint a semmi, hogyha a republikánusok az imént vázolt politikai programjukat valóban betartották volna, és nem segítettek volna többet Ukrajnának. Erre jobboldali részről mindenképpen nagyobb esély mutatkozott, mint a hatalmon maradt demokratáktól.
Mindeközben Kína is mérföldkőhöz érkezett a Kínai Kommunista Párt huszadik kongresszusával. A párt napjainkban csupán a nevében és a felépítésében kommunista, ugyanis erőteljes vadkapitalista módszereket alkalmaz az ország világgazdasági helyzetének megszilárdítása és világuralmi törekvéseinek elérésére. No, de mitől történelmi a huszadik kommunista kongresszus? A kongresszuson Hszi Csin-ping pártfőtitkár, államfő mondott beszédet. Az egyhetes ülésre mintegy 2300 küldött érkezett Pekingbe. A főtitkár beszédében elmondta, Kína soha nem fog betölteni hegemón szerepet, nem akar terjeszkedni, szilárdan ragaszkodik független és békés külpolitikájához, emelte ki a Tajvan és Kína között kialakult helyzetről. Hszi elnök ismét ígéretet tett a kínai hadsereg megerősítésére. Mint mondta, 2027-re az országnak világszínvonalú hadserege kell legyen. Ez stratégiai követelmény, de technológiai téren is fejlesztenek a nukleáris és űrprogramok révén. Két szokatlan incidenssel, egy meglepő kinevezéssel, de a nagy kérdéseket illetően különösebb izgalmak nélkül zárult le a Kínai Kommunista Párt huszadik kongresszusa vasárnap Pekingben.
Az ötévente megtartott tisztújításon Hszi Csin-ping, ahogyan arra számítani lehetett, viszont az utóbbi két évtized hagyományaitól eltérően, egy harmadik ötéves ciklusra is pártfőtitkár maradt. A hétvégén a felsővezetésnek, a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság és annak hétfős Állandó Bizottsága új felállását is kihirdették, ezek összetétele azt jelzi, hogy Hszi még hosszabb távra bebetonozza magát a hatalomba.
Az új hatalmi felállás a gazdaságpolitikai döntéshozók körében is nagy változásokat helyez kilátásba. Bárhogyan is legyen, hosszú és rövid távon a nagy hatalmú politikai szereplők elfoglalták helyüket a világ sakktábláján.