Extrém hőség tombol Európa különböző részein, kedvelt turistalátványosságokat zártak be, emellett erdőtüzek pusztítanak Görögországban és Franciaországban, de a Kanári-szigeteken is. A hírek nem elsősorban azért aggodalmat keltőek, mert többeknek le kellett mondaniuk vagy átütemezniük a nyaralásukat, itt már sokkal több forog kockán. Évről évre égetőbb a kérdés, ami az éghajlatváltozást illeti, s a természet egyre többször kényszerít minket megállásra, újratervezésre, s unalomig ismétli a maga nyelvén a változtatás szükségességét. 
Bár az ország néhány megyéjében a 42 Celsius-fokot is elérheti a hőmérséklet a napokban, mi mégis szerencsésnek érezhetjük magunkat a fenyvesek között, ahol még a nyári záporok is gyakoriak, legalábbis idén többször volt részünk bennük. Mégsem felejthetjük el, milyen volt az időjárásunk tíz, húsz évvel ezelőtt, hiszen a változás szinte felfoghatatlan és elgondolkodtató. Azt, hogy ebben az ember sokszor pusztító munkájának, pazarló életmódjának mennyi szerepe van, sokan sokféleképpen gondolják, de annyi teljesen biztos, hogy nem ruházhatjuk át száz százalékban a felelősség terhét valaki(k)re, aki(k) nem mi vagyunk.
Figyelemmel követem kisvárosunk sokszor kaotikusnak tűnő „megújulását”, ahogy egyszerre több főútvonalon is dolgoznak, szinte teljesen megbénítva a közlekedést, és abban reménykedem, hogy egyszer élvezhetjük majd az elkészült utak, terek, középületek adta lehetőségeket. Bár tisztában vagyok azzal, hogy a megújulás áldozatokat is követel, mégis megdöbbentem, amikor megláttam, ahogy az útfelújítások kapcsán nagymértékben kezdték irtani a fákat. Igen, tudom, hogy kell a hely parkolónak, szélesebb utaknak stb., de sajnos egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon ezeknek felhőtlenül örülni tudunk. Mindannyian tapasztaltuk már, milyen az, amikor az aszfalt, a járda felforrósodik, elviselhetetlen a hőség, és nincs egy árnyékos hely, ahol megpihenhetünk. Több nagyvárosban keresik az alternatívákat, hogyan lehet hűteni a levegőt, élhetővé tenni a tereket az egyre forróbb nyarakon, így fölöttébb abszurdnak tűnik a fák tömeges kivágása. Még akkor is, ha tudom, egy egyesület néhányukat megmentette, máshová helyezik el, hogy árnyékot adjanak, szemet gyönyörködtessenek. 
A változás magában kell(ene) hordozza a fejlődést is, a jövőben való gondolkodást, ami nem feltétlenül modernitást, inkább élhető környezetet, fenntarthatóságot, tudatosságot jelent és az erőforrásainkkal való minél észszerűbb gazdálkodást. Így talán lesz egy talp­alatnyi zöld a jövőben is…