Tombol a nyár. Olykor a szó szoros értelmében, heves viharok formájában. Igaz, a kánikula sem piskóta. Mindenhol most zajlanak a nyári fesztiválok. A hétvégén Csíkszeredában városnapokat tartottak, volt Pityókafesztivál és Dob-Ban Ritmusfesztivál. Túlzás nélkül nevezhetjük a programkínálatot gazdagnak.
Ezeknek a rendezvényeknek az a legfőbb hozadéka, hogy ilyenkor találkoznak az emberek. Mondhatnám úgy is, hogy formálódik a közösség. Formálódik, mert önmagát formálja. Előfordul persze az is, hogy egyik-másik fesztiválozót túlságosan elragadja a mámor, amitől másnap majd fáj a feje. Nincsen rózsa tövis nélkül, a fesztiválok pozitív hozadéka azonban jóval nagyobb ennél. A különböző rendezvények lehetővé teszik, hogy az embert új élmények érjék. Ezekre pedig szükségünk is van. Ezekből táplálkozhatunk.

Szintén a fesztiválok sajátossága, hogy nemcsak a laza, kötetlen sörözéseknek a terepe, hanem a tartalmas, egymást építő beszélgetéseké is. Becsületszavamra, akad ilyesmire példa. Az adja ezeknek az eszmecseréknek az élményszerűségét, hogy teljesen spontán, váratlanul alakulnak ki emberek között. Mégsem mondhatjuk, hogy ez teljes mértékben a véletlen műve, mert a fesztiválok lehetőséget teremtenek erre. Talán ez a legfontosabb társadalmi funkciója ezeknek a rendezvénysorozatoknak.

Az ember már csak úgy működik, hogy nem maguk a rendezvények maradnak meg az emlékezetében, hanem azokat a pillanatokat raktározza el a memóriánk, amelyekben valami váratlan dolog történik velünk. Lehet persze ez egy olyan rendezvény is, amelyre nem terveztünk elmenni, de hirtelen ötlettől vezérelve mégis betévedünk. Így tanultam meg például a Borudvarban, hogy a magyar népzenét egészen jól lehet ötvözni a blueszal, dzsesszel, bossa novával, olyannyira, hogy a végeredmény egészen élvezetes koncert lesz. Még az agyoncsépelt, az unalom netovábbjáig ismételt népdal is frissnek hat, ha valakik jó ízléssel új köntösbe öltöztetik. Az ilyesmit nevezzük mindközönségesen értékteremtésnek. 
Ami értéket teremt, az képes élményt nyújtani. A friss élmény természeténél fogva kiragad bennünket a monoton hétköznapok egyhangúságából. Ilyenkor talán nyitottabbak vagyunk, mint máskor, ami megkönnyíti embertársaink elviselését is. Olyan gondolatok is eszünkbe juthatnak, amelyek máskor nem, vagy csak nagyon ritkán.

Ebben a kellemes állapotban érdemes leülni beszélgetni felebarátainkkal. Egész egyszerűen azért, mert mindazt, amit stresszes, feszült állapotunkban inkább megtartunk magunknak, most könnyedén tudunk elmondani, és arra is alkalmasak leszünk, hogy türelmesen tudjuk végighallgatni beszélgetőpartnerünket. Ha a világháló kommentmezőit és a közbeszédet uraló ellenségeskedésre, állandó feszültségre gondolunk, akkor nem nehéz belátnunk ennek jelentőségét. Mert ott tartunk, hogy kuriózumszámba megy, ha egy diskurzust nem a kötekedés, az öncélú kivagyiság ural.

Ezért szurkolok annak, hogy a küszöbönálló megszorításoknak ne essen áldozatul a kultúra, a fesztiválok, mert találkozási pontokra, feltöltődésre szüksége van a társadalomnak. Különben még a végén begolyózunk. Amondó vagyok: inkább a nyár tomboljon az utcákon, mint az őrültség.