Az elmúlt hat évben közel kétszer annyian költöztek haza Romániába, mint ahányan véglegesen elhagyták az országot – olvasom a meglehetősen pozitív hangvételű kutatási eredményt. E szerint a 2017 és 2022 közötti időszakban 317 214 román állampolgár tért haza véglegesen, de „csak” 180 970-en döntöttek a végleges kitelepedés mellett. A legtöbben 2018-ban tértek haza, vagyis 65 678-an. A valósághoz tartozik, hogy a legtöbben Moldvába és Bukarestbe költöztek vissza, többnyire olyan személyek, akik nyugdíjazásuk után végre hazatérhettek az ismerős környezetbe, de a statisztika szerint olyan családok is vannak, akik a külföldön összegyűjtött pénzből építettek házat itthon, és hosszú évek után tértek haza. Bármilyenek is a hazatérők körülményei, motivációi, a tendencia akkor is biztató és reményre ad okot. Vagy mégsem? 

A számokon túl a valóságban összetett a kép: találkoztam olyan fiatal, kisgyermekes házaspárral, akik a sokat ígérő holland oktatási rendszert hagyták ott és költöztek haza honvágytól gyötörve, és olyan, évek óta külföldön dolgozó középkorú férfival is, aki már számolgatja a nyugdíjig „letöltendő” éveket, hogy végre hazatérhessen szeretett hegyei közé. 
Egy-egy élethelyzet lezárultával sokan kénytelenek úgy dönteni, külföldön folytatják tovább: a középiskola befejezése után ma is sokan indulnak el valamelyik nyugati országba szerencsét próbálni, mint ahogy volt ez évekkel ezelőtt is. Aki nem tudja megengedni magának az egyetemi évek anyagi költségeit, itthoni munkalehetőség hiányában kényszerül elindulni külföldre, s bár a legtöbben nem azt tervezik, hogy hosszú évekig maradnak, a valóság sokszor másképp alakul. A családalapítás, a fészekrakás egy újabb mérföldkő, amelynek anyagi költségeit kevesen tudják fedezni megtakarításaikból, így sok esetben a családfő útnak indul. Időközben aztán kiderül, hogy a gyarapodó család kiadásait igazi bűvészmutatvány a hazai fizetésekből kigazdálkodni… Így kerül mókuskerékbe a családok jelentős része, s hárul jelentős lelki teher (is) annak mindegyik tagjára. 
A külföldi munkavállalás ma már a középkorúak esetében is reális lehetőségként merül fel, annak a korosztálynak a tagjai, akik korábban már az unokáikat nevelték, most dolgoznak, sokan közülük külföldön. Románia ma is az az európai uniós ország, amelynek a legtöbb állampolgára él más uniós tagállamban: 2022-ben ez a szám 3,1 millió volt. 
Mindamellett, hogy a munkavállalás ma már nemcsak azt jelentheti, hogy lakóhelyünkhöz viszonylag közel végezzük azt napi 8-10 órában, hanem azt is, hogy akár hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodásokkal keressük meg a kenyérre valót, ez nem kellene általános jelenség legyen. Mégis, az állampolgárok jelentős hányada dönt úgy nap mint nap, hogy egy másik országban folytatja…