Húsz-harminc évvel ezelőtti kortárstalálkozókon, szüreti bálokon és hasonló közösségi ünnepeken készült videófelvételeket tölt fel időnként az internetre egy fotós-videós. Ha időm engedi, megnézek egy-egy részletet, mivel több szempontból érdekesnek találom. Legtöbbször azt tesztelem, hogy felismerem-e a falustársakat, az ismerősöket, illetve azt is figyelem, az évek során miként változtak. Egy-egy korszak nagyszerű lenyomatai az említett videók, mert például jól szemléltetik az akkori szóhasználatot, zenei és öltözködési divatot, középületeink állapotát stb. Az általam látott legutóbbi felvétel 2003-ban készült. Csupán egy-egy jelenetben tűnik fel az egyik felcsíki település központi parkja, illetve kultúrháza. Az egyszerű, de rendezett parkot kis léces kerítés vette körül, és kavicsos ösvényen lehetett áthaladni rajta. A kultúrház sem számított cifra palotának: régi nyílászárók, deszkapadló, régi lámpatestek biztosította „tangófény”. Akkoriban nagyjából ilyen körülmények voltak megyénk más településein is.
Aztán hol hazai, hol magyarországi, hol európai pályázati támogatásokkal sikerült lépésről lépésre fejlődni. Az említett parkban piskótaköves járdát létesítettek és padokat is kihelyeztek, a kultúrház egy részét lebontották, majd új szinttel bővítették és korszerűsítették az ingatlant. Időnként arra is jók a régi felvételek és fotók, hogy emlékeztessenek – mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni –: sikerült egyről a kettőre jutni, és például a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest szebb, rendezettebb és jobb környezetben élünk.
Megyénk számos településén jelenleg is nagy beruházások vannak folyamatban. Bölcsődéket, uszodákat, kultúrházakat építenek, és már a legkisebb falvakban is aszfalt kerül az utcákra.
Mint ahogyan korábban lapunk hasábjain beszámoltunk róla, az RMDSZ Nőszervezetének csíkszeredai országos küldöttgyűlésén a fejlesztési minisztérium államtitkára elmondta, tavaly decemberben 6,7 milliárd lejes tartozással vették át a szaktárca vezetését, de április elejére sikerült rendezni az adósságokat, és azt is ismertette, hogy a földrengésbiztonságot célzó, általános, illetve az iskolákat és a kórházakat érintő programban „történelmi” nagyságú, több mint 7 milliárd lejes összeget sikerül biztosítani. Kövér Orsolya azt is megjegyezte: az Országos Helyreállítási Programban (PNRR) különböző beruházásokra hatezer szerződést kötöttek, és folytatják a bölcsődeépítési programot is, így 2026 júniusára elkészülhet a megígért 110 új intézmény. Szóval úgy tűnik, bármennyire is szűkös az ország büdzséje, a beruházások tekintetében idén is lépünk egyet előre.
Azt látni, vannak olyan félkész beruházások, amelyeket, ha sikerül befejezni, akkor a fenntartásuk, fűtésük, karbantartásuk fog fejtörést okozni egy-egy településvezetőnek. De azt is tapasztalni, az elmúlt időszakban nem annyira az egészségtelen versengés, inkább az összefogás jellemezte a szomszéd települések vezetőit, így biztosan kitalálnak valamit. Ez is a dolguk. Számunkra csupán az a kérdés, hogy mi magunk tudunk-e vigyázni a középületeinkre, útjainkra. Szomorú és egyben bosszantó látvány, hogy számos településen a buszmegállók szép székelykapus lefedéseit miként csúfítják el a rongyos plakátok, hogy ragasztók, rajzszegek, tűzőgépek szegei roncsolják a faanyagot. Az is gyakori látvány, hogy a mezőgazdasági munka után vastagon sáros és földes marad a friss aszfalt. A központi parkban szemetelők, rongálók cselekedeteire nem megoldás az „úgysem a miénk” legyintés. Meglátásom szerint a fejlődés nemcsak pénz, hanem hozzáállás kérdése is, mert hiába új az épület, járda, út, ha a mentalitás marad régi. A közös felelősség tudatát nem lehet pályázati támogatással megszerezni.