Hirdetés

Sanyi

Burus János Botond
Becsült olvasási idő: 3 perc

Csíkszeredában véget ért a tavaszi nagytakarítás. Vagy két tucat polgártárs s mindenféle célgép: locsoló, szállító, porszívó, motoros meg motorikus seprű dolgozott bő három hétig azon, hogy a város tisztább, frissebb legyen. Én ugyan nem koslattam utánuk, de amennyire jártamban-keltemben láttam, jó munkát végeztek, és azt is karakán dolognak tartom, hogy több helyen a lakók is csatlakoztak a városszépítő akcióhoz. Úgy értem, tevőlegesen, nem a Facebookon. Amint a hulladékgazdálkodási vállalat összesíti az adatokat, meg is írjuk az újságba, mennyit szívtak, hány tonna növényi és hány tonna vegyes hulladékot szállítottak el, s hogy utóbbiból mennyit tesz ki a figyelmeztető cetlistől útban hagyott személygépkocsi. De mivel kenyeres pajtásomként tekintek Önre, drága Olvasó, már most megmondom, hogy a cikk álhír (magyarul fake news, székelyül mistó) lesz. Mindjárt a címében hazudni fogunk, mikor is azt írjuk: Csíkszeredában véget ért a tavaszi nagytakarítás… Mivelhogyhát én is Csíkszeredában lakom, és erős meggyőződéssel állítom, hogy nálam nemhogy nem ért véget a tavaszi takarítás, hanem. Elkezdeni elkezdtem, az igaz, vagyis ha mereven ragaszkodnak a tényekhez, akkor elkezdtem tervezni.


Hirdetés

Hogy a téli lábbelijeimet dobozba, a nagykabátokat ruhahuzatba, a sálsapkakesztyűt vákuumtasakba teszem, s kezdek valamit a gyermek szánkójával. Ami elodázhatatlan, egyrészt mert most azon lógnak a nagykabátok, másrészt mert a gyermek hajlamos használni a nappali parkettjén. Nem lesz egyszerű lebeszélni a téli sportokról, de ha sikerül, azzal a lendülettel szétcsavarozom a rácsos ágyát, amiben soha egy szemhunyásnyit sem aludt, és jelenleg egy nagy zöld béka lakik benne. Ezzel szabaddá válik az út az íróasztalomhoz, ami momentán könyvállvány. Ha pedig a könyvek tematikus sorrendben visszakerülnek a könyvespolcra… Nem folytatom. Vagyis dehogynem, mert még akkor is mindig lesz kismillió dolog, ami vissza kell találjon a megfelelő helyére, pozíciójába és halmazállapotába, ahogy az a Dolgok Teremtője (Ikea) által elrendeltetett. És ezután már csak ki kell takarítanom a telefonom tárhelyét, mert február óta kapok rendszerüzeneteket, s hangvételük szerint az operációs rendszer most jár a gyászfeldolgozás negyedik fázisában. Pedig valójában szeretek rendet rakni, és szoktam is, csak nem föltétlenül akkor, amikor időszerű lenne, hanem ez nálam ráhangolódás kérdése. Nem úgy értem, hogy a téli zoknijaim meg kell hívjanak vörösborozni, hanem úgy, hogy jobban szeretek akkor rendet tenni, amikor kedvem is, és időm is van hozzá. És idén tavasszal eddig csak hol az egyik, hol a másik volt. Pedig milyen remekül kezdődött! Vásároltunk – na jó, klikkeltünk – egy robotporszívót. Okos ember mesterséges intelligenciát használ! – cöccentettem, amikor földesúri arckifejezéssel felcipeltem a zsellért a csomagautomatából. A helyettem való dolgozásból viszont az lett, hogy Sanyi – a kínai gyártója nevezte el így, csak X-szel, amennyibe került, én felváltva Arisztidnek és Maximiliánnak szólítom – nejlonköntöskéjében csak pihent az előszobában. Mert mint felvilágosítódtam, nem lehet csak úgy hebehurgyán dologra fogni. Először applikációt kell letölteni, aztán töltőre kell tenni, aztán Sanyi (Maximilián!) próbautat tesz a lakásban, felméri, hadd lám, tetszik-e neki egyáltalán a hely, ahová került. Hát a mi padlónkhoz nem nagyon fűlött a főkeféje, jobbra-balra csavargatta a fejét, s beképzelt orrhangon utasítgatott, hogy hová tegyem a dokkolóját. Ugyan a parancsolgatást én más irányba képzeltem, de inkább felpakoltam a hat támlás széket az ebédlőasztalra, helyet biztosítandó Sanyinak (Arisztid!) az inspekcióhoz. Utána még felvettem a gyermekszoba játszószőnyegét, mivel állítólag mégsem akarhattam, hogy a robot azt is felmossa (és tényleg), összeszedtem a cipőket az előszobából, a szobanövényeket beraktam a gardróbba, a szennyeskosarat a fotelbe, a fotelt pedig megcseréltük a kanapéval, s azután vissza. Összekapkodtam még a játékokat, leporoltam a párkányokat – csak úgy a padlóra, hisz jön majd az intelligencia –, és döfve néztem a robotra, amely ezek után tüntetőleg nekiállt porszívózni. Rend van, állapítottam meg. Sanyi cöccentett.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!