Kaszálókalákát szerveztek Csíkszentkirályon, immár sokadjára találkoztak a székely leányok és legények Csíksomlyón, Korán virjadt, későn setétedett című – nótákkal, népdalokkal, tánccal színesített – előadásban elevenítették fel nagyszüleink élettörténeteit a csíkszentdomokosiak, Falun az olimpia címmel szerveztek humoros vetélkedőket Csíkszenttamáson, a társasjátékozást népszerűsítik a különböző egyesületek a megye több pontján, új keresztfákat állítottak a Kászonokban, Gyergyóban feltérképezték és kiadványt készítenek azokról, Csíkszenttamáson az eddigieknél is nagyobb gondot fordítanak rájuk és felújítják. Csupán néhány rendezvény, közösségi megmozdulás az elmúlt néhány hónapból, évből, amely azt jelzi, szűkebb közösségünk érzi a begyűrűző globalizáció káros hatásait, és mintegy védekezésként, ellenreakcióként a múltból próbál töltekezni, a régmúlt idők példás összefogásait állítja a felnövekvő nemzedékek elé. 

A Korán virjadt, későn setétedett című előadásról is beszámoltunk lapunk hasábjain. A produkció szervezője akkor azt mondta: „Hiányzik napjaink világából a kaláka, a sok közösségi ünneplés, valahogy elzárkóztunk és bezárkóztunk. Régen is voltak nehéz esztendők, volt háború, fogság, szegénység és szárazság is, de túlélték az emberek, akartak élni. Most meg nagyon könnyen feladunk dolgokat. Lehet látni, ha valami nem működik, hamar más utakat keresünk. Tehát a múltból főként a kitartást lehetne áthozni. Korábban azt mondta egy idős néni, hogy: Régen nehez volt, de szép es. Ezeket a nehéz éveket többek között úgy tudták kibírni, hogy hagytak időt a mulatságra.” No, nem az olyanokra, mint amilyen a párizsi olimpia megnyitója volt, hanem sokkal szebbekre, értékesebbekre. Láthatjuk, egy-két évtized alatt nagyot változott a világ. Közösségi eseményeink, rendezvényeink legtöbbször nem működnek maguktól, akár mint régen: – Én miért is szervezzek valamit, nem elég, ha adok 50–100 lejt? Gyakran kérdezik, kérdezzük egyre többen magunktól, hozzátéve: – Hadd oldja meg a másik anyuka, apuka, a szomszéd, a pedagógus, a pap… Közben egyre jobban elszigetelődünk, és teret hagyunk, adunk az agymosásnak, az egónak, az individualista értékeknek, de a bevezetőben említett rendezvényeken gyakran rádöbbenünk, a mi életünk, a mi rendezvényeink nemcsak attól szebbek, értékesebbek, hogy a mieink, hanem attól is, hogy még van bennük józanság, hit, tisztelet, hagyomány, kultúra, ízléses humor, móka, ellentétben a ránk zúduló lecsóval. Bizonyára sokak számára ismerős a vicc, miszerint bemondják a rádióban: – Tessék vigyázni, az autópályán egy autó szembemegy a forgalommal! Mire a válasz: – Mit egy? Az összes! Bolond világot élünk, és ha nem is mindenki, de elég sokan szembemennek a forgalommal, ezáltal egyre nagyobb a balesetveszély. Székelyföld még egyelőre biztonságos övezet, de rajtunk múlik, hogy a székely rokolya piros-fekete csíkjait felváltja-e a rózsaszín-lila, legényeink papucsban a plázákat fosztogatják-e, időseink világoskék sárkányokat vadásznak-e a kamrában, és itt jut eszembe a lakodalmak laskaleves-zenéje is, és adódik a kérdés: kidőlt keresztfának lesz-e, ki köszönjön? A fesztiválok, versenyek, falunapok, kortárstalálkozók időszaka van, ünnepeljünk jókedvvel, a magunk módján, a szennyet hagyjuk lepörögni!