A média időközben megszabadult az efféle inhibícióktól, de én még úgy tanultam: magára adó újságban annak a történésnek, ami még nem következett be, a programajánló rovatban van a helye. És még mindig annak idején, de már ennél a lapnál tette íratlan szabállyá egy régi vágású vezető újságíró: törvénytervezetekre nem fordítunk nagy figyelmet, mert ha a lovak megkerülik a szekeret, az nem a nyilvánosság felelős tájékoztatása, hanem hangulatkeltés (tényszerűen pedig közlekedési baleset). 
Mégis hajlottam rá, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR, de mindig érdekelt, hogy miért „mentsétek” és miért nem „mentsük”?) által a parlamentnek benyújtott, az ország területi-közigazgatási átszervezését szorgalmazó törvénytervezetéről beszámoljunk. Látni kell, hogy bár a régiósítás évek óta terítéken van, máig több a kérdés, mint a válasz. Ennek feloldásán az USR javaslata sem segít (véleményem szerint nem is erre predesztinálták, hanem hogy az USR-n segítsen a választási kampányban). A tervezet ugyanakkor az eddigi elképzelésekhez képest tartalmaz nóvumot: a jelenlegi – tkp. uniós – fejlesztési régiók határaival alkotna 7 plusz 1, kiterjesztett közigazgatási hatáskörrel bíró „szupermegyét”, amelyek így néznek ki: Észak-Kelet (Bákó, Botoșani, Iași, Neamț, Szucsáva, Vaslui); Dél-Kelet (Brăila, Buzău, Konstanca, Galac, Tulcea, Vrancea); Dél-Munténia (Argeș, Călărași, Dâmbovița, Ialomița, Prahova, Teleorman); Dél-Nyugat Olténia (Dolj, Gorj, Mehedinți, Olt, Vâlcea); Nyugat (Arad, Caraș-Severin, Hunyad, Temes); Észak-Nyugat (Bihar, Beszterce-Naszód, Kolozs, Máramaros, Szatmár, Szi­lágy); Bukarest-Ilfov (a főváros és Ilfov megye); és ami minket a leginkább érdekel: Központ (Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben). A 20 ezer lakosnál kisebb népességű városok községekké válnának – nálunk tehát megszűnne Maroshévíz, Balánbánya, Borszék, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Tusnádfürdő jelenlegi státusza –, a községeknek pedig legalább 3 ezer lakosuk kell legyen, különben faluként szerepelnek majd a közigazgatási térképen. Bukarest kerületeinek sem lennének külön polgármesterei, a főpolgármesteri hivatal alintézményeiként körzetekké alakulnának (szerintem a fővárosban most előkészített, a főpolgármester kezébe nagyobb jogkört adó referendum értelmezhető ezen ötlet főpróbájaként is). Az előterjesztők indoklása: 10 település közül 9 lényegileg a csőd küszöbén áll, mivel túl apró méretűek a közigazgatási-adminisztratív apparátusuk működtetéséhez, fenntartásuk egyetlen „érdeme”, hogy a közpénz elszivattyúzásával pártinfrastruktúrákat tartanak el. Alin Apostol USR-s képviselő Facebook-oldalán tovább argumentált: „Ha sikerül kivitelezni a területi-közigazgatási átszervezést, azzal évi 17 milliárd lej spórolható meg. Lehetne építeni belőle 5-6 regionális kórházat vagy mintegy 2 ezer km autópályát – minden évben!” 

Hogy miért a helyhatósági választások után, illetve a parlamenti választások előtt adták be a törvénytervezetet, arra nem nehéz rájönni. Még akkor se, ha nem megyünk bele abba, hogy a javaslat olyan megválasztott polgármesterek alól húzná ki a széket, akik még bele sem ülhettek abba. Az USR-nek ellenzéki pártként nincs veszítenivalója, mondanivalóról pedig a régiósítás ügyével gondoskodott. Az is tény, hogy a választásokig szó sem lehet régiósításról, és jó ideig még azután sem, mert az újonnan megválasztott törvényhozásnak és kormánynak úgy kell majd az azzal járó bonyodalom, mint púp a hátára. De attól sem lehet eltekinteni, hogy a régiósítás valamilyen formában, valamikor be fog következni. Egyrészt mert az államnak költségvetési problémái lesznek (úgy értem, a jelenleginél égetőbbek), és valahonnan le kell majd faragni, másrészt mert az Európai Unió egyre hangosabban követel szerelőt a csepegő pénzcsapokhoz.
Csakhogy a tapasztalat szerint a racionalizálás és a régiósítás rokon értelmét nehéz lesz megtalálni, s a következő törvényhozás, engedve a nyomásnak, „majd kiderül menet közben” felkiáltással előbb-utóbb elfogad majd valamilyen összefércelt javaslatot, és annak a levéből a székelyföldi magyarság dupla rációt kap majd (és nem észszerűség értelemben). A helyzetre reagálva Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere arra hívta fel a figyelmet: a döntéshozók régiósításról beszélnek, de centralizációt értenek rajta, s bár azt ígérik, hogy hatékonyabbá teszik az államot, miközben közpénzt spórolnak meg, olyan emberek kezébe adják a döntések jogát, akik nagyon messze vannak a helyi közösségektől, és ezt a döntéshozatalt demokratikus eszközökkel kontrollálni sokkal nehezebb lesz, mint jelenleg. „Megszüntetik azokat a közigazgatási egységeket, amelyek erőt adnak az erdélyi, partiumi, székelyföldi magyaroknak. Holott az önkormányzatoknak épp hogy több jogkör, nagyobb hatáskör, magasabb szubszidiaritás kellene, mert ők tudnak működő, racionális viszonyt fenntartani a helyi közösségekkel” – mutatott rá az elöljáró.
Maradjunk annyiban, hogy egy tervezet csak tervezet. De annyi biztos: amikor terítékre kerül, nekünk jobb lenne ott ülni a tárgyalóasztalnál. Különben még a képviselő által ígért évi kétezer kilométer autópálya nem Székelyföldön épül meg…