A Központi Választási Iroda (BEC) nyilvánosságra hozta a 2024-es államelnök-választás jelöltjeinek hivatalos és végleges névsorát. A lajstrom 14 nevet tartalmaz, a különböző pártok (és politikai szervezetek) részéről 10, függetlenként 4 jelölt indul. Helytakarékossági okból nem sorolom mindnyájukat, az ismertebbek – és a közvélemény-kutatások által az élbolyba soroltak –: Ion-Marcel Ciolacu (PSD), Mircea-Dan Geoană (független), Elena-Valerica Lasconi (USR), Nicolae-Ionel Ciucă (PNL), George-Nicolae Simion (AUR), Kelemen Hunor (RMDSZ). Ma már köztudott, hogy a listára végül nem került fel Diana Iovanovici-Șoșoacă neve. Azt, hogy az SOS România párt elnökét és EP-képviselőjét diszkvalifikálták a november 24-én az urnáknál induló és a Cotroceni-palotánál végződő versenyből, vegyesen fogadta a közvélemény: megkönnyebbüléssel, megelégedéssel, kárörömmel, sajnálattal vagy megrendüléssel. Én az utóbbiak csoportjába tartozom. Mielőtt erre magyarázatot adnék, fontos rámutatni, hogy Șoșoacă asszonyt (első alkalommal és voltaképpen) nem a BEC zárta ki, hanem az Alkotmánybíróság (CCR). Az ugyanis, hogy a BEC nem enged valakit szavazólistára, nem nóvum, az elutasítás bekövetkezhet formai hibák, törvényességi okok (pl. közügyektől való eltiltás), a támogató aláírások megkérdőjelezhetősége és számos más tényező miatt. Nemrég hazazavarták például az elnökválasztási edzőtáborból  Miron Cozmát, mivel nem mutatott be érvényes támogatói aláírásokat – s a döntés fölött „a lignit Esthajnalcsillagát” kivéve mindenki hamar napirendre is tért. (Abba most ne menjünk bele, hogy mennyire méltányos egyaránt 200 ezer támogató aláírást kérni egy megyei és városi fiókszervezetekkel, alkalmazottakkal bíró országos párt jelöltjétől és egy függetlenként, apparátus és infrastruktúra nélkül induló személytől.) Diana Șoșoacă jelöltségét tehát a CCR torpedózta meg. Önmagában még ez sem lenne rendkívüli, csakhogy véleményem szerint az alkotmánnybírák megosztó módon döntöttek. Nyilván nem vagyok alkotmányjogász, felkészültségem nem elégséges a tárgy beható elemzéséhez, hanem kimerül annyiban, hogy elolvastam az Alkotmányt, illetve valamikor hallgattam alkotmányjogot Emil Boctól, de ezt sem hencegésként mondom, mert akkoriban mind a ketten fontosabb dolgokkal voltunk elfoglalva: én egy lánynak udvaroltam, a professzor úr a miniszterelnökség perspektívájába volt szerelmes. A kaptafa mellől csak azért csámborogtam el, mert úgy látom, hogy bár hasonló álláspontra helyezkedik több jó nevű román poitikai elemző és közíró is, a magyar véleményformálók – pár kivétellel – az ügyet nem tartották fajsúlyosnak.

Șoșoacă asszony jelöltsége ellen (egy másik személy mellett) bizonyos Amalia Bellantoni emelt óvást a CCR-nél, aki a közelmúltban még párt- és elvtársa volt. Ugyanolyan kifogásokat hozott, mint amilyenekkel bármelyik ép lelkű állampolgár előállhatott volna, aki az utóbbi években egynél többször nézett tévéhiradót: nem becsüli a demokráciát, a törvényeket, gyűlöletet kelt, becsmérli az államot és annak intézményeit, az EU és a NATO ellen beszél, orosz propagandát terjeszt, botrányos megnyilvánulásai vannak stb. Úgy vélem, ezek mind helytálló reklamációk lehetnek – egy politikus, egy újságíró, egy elemző vagy akár a szélesebb közvélemény részéről. De hogy az Alkotmányhoz mi közük... Márpedig van, a CCR Diana Șoșoacă államelnöki jelöltségét elutasító határozatának indoklása szerint ugyanis a politikus azért nem indulhat, mert „nyilvános állásfoglalásaiban az alkotmányos értékekkel ellentétes meggyőződéseket hangoztat”, „bizonyos nyilvános rendezvényeken való részvételével megkérdőjelezi az Alkotmány tiszteletben tartásának kötelezettségét, amikor az állam alapvető értékeit garantáló NATO- és EU-tagság megszüntetéséről beszél”, „demokráciaellenes és antiszemita üzenteteket terjeszt”, „szisztematikusan aláássa Románia euroatlanti tagságát”. Lehet, rosszul értem, de szerintem ezekkel a kijelentésekkel nagy baj van. Az Alkotmányban sehol sem írja, hogy az Európai Unió vallás, és a kételkedőkre anatéma mondandó. Ha valaki pacifista, és ezért mondjuk NATO-ellenes, azzal alaptörvényt sért? Az antiszemita megnyilvánulások törvénybe ütköznek, azok ellen jogi eszközökkel kötelesség fellépni. Az orosz nagykövetség fogadásain való viháncolás pedig, ha Románia fel nem mondja diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, csak morálisan ítélhető el. És egyáltalán: ne lehessen választható valaki, ha az Alkotmány megváltoztatását tűzi ki célul? Gondoljunk csak bele jobban... Mindezt nem valami „nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd” attitűdből mondom (Voltaire sem mondta!). Diana Șoșoacă politikai tevékenységét és megnyilvánulásait jelentéktelennek ÉS kártékonynak tartom, személyét ugyanannyira taksálom, mint a többi Corneliu Zelea Codreanu-epigont. De jobban szerettem volna, ha erről szavazófülkében nyilváníthattam volna véleményt, például azzal, hogy a magyargyűlölő politikussal szembenálló jelöltre szavazok. Az Alkotmánybíróság döntése veszélyes precedens: ha a jövőben könnyű lesz furkósbotként használni, akkor mi is foghatjuk a fejünket...