Szerbia is különleges módon adózik a költő, Petőfi Sándor emlékének, születésének 200. évfordulóján. A szerb posta különleges emlékbélyeget bocsát ki a költő tiszteletére, minderről hivatalos Facebook-oldalon adtak ki tájékoztatást.
Az emlékbélyeg kiadásával kapcsolatban azonban egy vitás kérdés is felmerül. A bejegyzésben ugyanis olyan információk is szerepelnek, amelyek szerint Petőfi Sándor származását illetően „történelemhamisító módon, a hivatalos történettudomány által rég meghaladott állítást közölnek”. A szerb állítások szerint a költő származását máig vitatják, és a bejegyzésben megkérdőjelezik, hogy valóban magyar származású volt-e. Mint fogalmaznak: Sándor apja, Stevan (Ištvan) Petrović szerb származású, anyja, Marija Hruzova szlovák származású volt. Keresztelésekor az Aleksandar Petrović nevet kapta, amelyet később Petőfi Sándorra változtatott.
A szerb posta hamis állítása azonban egyszerűen megcáfolható. Némi internetes kutatásból és a tudományos forrásokból gyorsan kideríthető, hogy ezek a vélemények alaptalanok. Rengeteg kutatás és tudományos munka foglalkozott Petőfi életével és származásával. Például a Wikipédia szócikk is megerősíti, hogy édesapja, Petrovics István szlovák származású volt, és magyarnak vallotta magát. Az apai ágat visszavezetik a Felvidékre, és ugyanígy az anyai ág is szlovák nemzetiségi hátterű.
Az emlékbélyeg kiadása mindenesetre tisztelendő és pozitív jel, hogy Szerbia is részt vesz Petőfi Sándor 200. születésnapjának megünneplésében. Azonban érdemes lett volna elkerülni az olyan elméletek hangoztatását, amelyek a tudományos bizonyítékokkal ellentétesek. 
Petőfi Sándor az egyetemes magyarság ünnepelt költője, magyar kultúránk alapköve, magyarsága természetesen megkérdőjelezhetetlen, bárhonnan is jött. 
Petőfi ma is aktuális szavaival üzennék tehát a szerbeknek, egyúttal persze megköszönve, hogy legalább gondoltak rá, és emlékbélyeggel tisztelegnek legnagyobb magyar költőnk emléke előtt, aki egyik versében így fogalmaz: „Ha nem születtem volna is magyarnak / e néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb / Minden népek közt a föld kerekén.” Hát tessék, csak tessék, rác felebarátaim, megfogadni igen tisztelt Sándorunk tanácsát, ha már magatokénak igyekeztek érezni őt. 200 év után sem késő magyar népünkhöz állani, de most már illene igyekezni, hogy magyarul szavalhassátok legszebb költeményeit. Például ezt itt: „Te rác, te horvát, német, tót, oláhság, / Mit marjátok mindnyájan a magyart? / Török s tatártól, mely titeket védett, / Magyar kezekben villogott a kard.”
Az emlékezés és a kultúrák közötti kapcsolatok ünneplése fontos és értékes, de ugyanolyan fontos a tények alátámasztása tudományos bizonyítékokkal, és kerülni kell az olyan állításokat, amelyek a valóságot elferdíthetik vagy félrevezethetnek. A tisztelet és az együttműködés mindig örvendetes, de az igazság és az objektivitás is fontos értékek ilyen alkalmakkor.