A számonkérések sorozata nyomán fellépő vizsgadrukk állandó vendég ebben az időszakban azoknál a családoknál, ahol nyolcadikos és tizenkettedikes végzősök várják pályájuk, talán sorsuk további alakulását. Az állandóan változó, emiatt kiszámíthatatlan tanügyi rendszer néhány éve úgy rendelkezik, hogy a nyolcadik osztályosok június utolsó hetében kezdjék el a vizsgákat, majd az eredmények és óvások utáni eredmények ismeretében július elején, illetve közepén jelentkezzenek abba a középiskolába, ahová az elért átlaguk alapján tudnak.

Ezután várják a számítógépes elosztást, ami július második felében zajlik, július végén kerül sor az iratkozásra, így a diákok több mint egy hónapot igénybe vevő procedúra után némileg nyugodtan elkezdhetnek pihenni… Hacsak nem kell bentlakást keresniük, oda beiratkozniuk, esetenként motivációs levéllel és személyes interjúval fűszerezve a procedúrát. Ezen nehézkes rendszer Daniel David tanügyminiszter szerint sem jó, de természetesen nem azért, mert a hosszas bürokratikus és vizsgafolyamatok miatt a diáknak alig marad ideje pihenni – hanem azért, mert a román, magyar és matematikai képességeiknek a felmérése szerinte „nem átfogó”, így a tanügyi törvénynek azt az előírását támogatja, miszerint a középiskolák a helyek legalább ötven százalékára felvételit szervezzenek, illetve a képességfelmérő vizsga több kompetenciát mérjen. A sajtóban megjelent miniszteri ötletelés szerint a felvételik a képességvizsga után kezdődnének, ezáltal még augusztusban is vizsgáznának és iratkoznának a gyermekek, ahelyett hogy pihennének, hogy aztán ősztől az új helyen legjobb tudásuk szerint tudjanak helytállni. 
Bár ezek a reformötletek némi jó szándékot is tartalmaznak – a tanügyminiszter elmondása szerint az átfogó vizsga több alapkompetenciát mérne, ezáltal hozzájárulva a tudatosabb pályaválasztáshoz –, egyértelműen tovább bonyolítanák az amúgy sem egyszerű vizsgáztatási rendszert, egyre több nehezen teljesíthető feltételt támasztva a diákok felé. 

A rendszer hiányosságait és túlkapásait szülőként naponta tapasztaljuk túlterhelt, emiatt érdeklődésüket elvesztő gyermekeink által, és látjuk, generációk nőnek fel úgy, hogy közben még egyetlen oktatási reform sem hozta el a gyermekközpontú oktatás alapjait. Egyre növekedik az iskolában eltöltött órák száma, nehezedik a könyvekkel és munkafüzetekkel megpakolt iskolatáska, iskolán kívüli tevékenységre pedig csak akkor jut idő, ha nem írnak házi feladatot…

A reményt azonban nem veszítettük el: hátha egyszer a kusza ötletelésektől, nem végiggondolt reformoktól elrugaszkodva más irányt jelölnek majd ki a döntéshozók, megtéve azokat a lépéseket, amelyek között ott lesz a szakszerű tanárképzés is, és egy olyan vizsgarendszer, amely a diák érdekeit is szolgálja. Amikor a gyermek valóban olyan intézményben töltheti el a középiskolás éveit, ahol járni fog neki a fejlődés és a továbblépés lehetősége, bármilyen szakmát, hivatást szeretne.