Emlékeznek Szvatopluk morva fejedelemre, aki a monda szerint egy fehér lóért adta el az országát? Vagy III. Richárd angol királyra, aki – Shakespeare szerint – szorult helyzetében szintén egy hátasért kínálta országát a híres bosworthi csata után? Nos, azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Temzén, és sok minden megváltozott, de egy dolog töretlen: országot vásárolni még mindig menő, csak ma már nem lóbőrben mérik ki a tarifát, hanem ropogós dollárban.
Már Alaszkát sem ménesben mérték. Mint ismert, 1867-ben az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért vásárolta meg az észak-amerikai földterületet az oroszoktól, akik pénzszűkében voltak, és attól tartottak, hogy háború esetén amúgy is elveszítik a területet. A közvélemény akkor „Seward bolondságának” nevezte az üzletet, de később kiderült, hogy arany, olaj és gáz formájában (is) mérhetetlen kincs került amerikai kézbe. Utólag ez lett az egyik legjobb ingatlanbiznisz a történelemben. A préri lovai is nyerítve röhögtek a cár bolondságán.

És Amerika nem felejt, ha jó üzletről van szó. Alaszka után Panama, Kanada és Grönland is terítékre került. Mivel nyár van, kánikula és uborkaszezon, nem árt, ha a hűvös északra tekintünk, kiemelve a sorból Vörös Erik zöld szigetét. Egy hűvös iglu árnyékában pedig biztosra vehetjük, hogy Washington gasztrotérképén az amúgy jeges sziget nem szusiként vagy (viking) paradicsomként, hanem stratégiai falatként van felcímkézve – hivatkozva ásványkincsekre, geopolitikai előnyökre és a grönlandiak boldogságára, amit, úgy tűnik, ismét csak kizárólag az amerikai zászló garantálhat, akárcsak a demokráciát és a cukormentes kólát. „Biztonságban fogjuk tartani önöket. Gazdaggá tesszük önöket” – hangzott Donald Trump próféciája, aki, akár egy zsák pityókára a kománfalvi piacon, úgy alkudozott Dánia birtokára, amit szőröstől-bőröstől: fjordostól, eszkimóstól, jegesmedvéstől, fókástól, rozmárostól, mindenestől bekebelezne, mint mifelénk szokta a kis gömböc. 
Na de hiába az igyekezet, úgy néz ki, hogy az inuitok nem akarnak az Egyesült Államok lobogóján az 51. csillag lenni. Udvarias hidegséggel utasították el a kivételes ajánlatot. A dán válasz sem maradt el: – Ha te Grönlandot, mi Kaliforniát! – mondták, felajánlva 1000 milliárd dollárt és egy életre elég dán süteményt. Fair ajánlat, nem? Disneylandet is átalakíthatnák: Mickey egér viking sisakban flangálna, a hullámvasút meg „Andersen mesevasút” lenne, és már csak Thor kellene szörnyű kalapácsával rácsapja az i-re a pontot, hogy rend legyen a világpiacon.
Na, de mi lesz így Drakulával?! Ő már a kutyának sem kell? Nincs szándékom ötleteket adni Országgyűjtő Nagy Donaldnak, de Pennsylvániától keletre egy Transylvania Hotel talán még elférne, vagy akár egy apró csillag is megtenné, a kék mező bal alsó sarkában, egy olyan napos csillag. Esetleg?