Szinte minden beszélgetés előbb-utóbb az ország gazdasági helyzete, az időjárás szélsőségei és úgy általában a „megváltozott világ” eseményei felé terelődik. Kisboltban, kocsmában, járdaszélen, családi összejöveteleken mindig szóba kerülnek azok a témák, amelyek valójában soha semmi jóval nem kecsegtetnek, amelyek (szinte) mindig a létbizonytalanság érzéséről, a kilátástalan jövőről, a felső tízezer bezzeg-életéről szólnak. Ilyenkor mintha sorsközösséget vállalnánk egymással, úgy érezzük, ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenünk, s ettől valahogy kicsit könnyebb lesz a terheket cipelni. Vagy mégsem? Inkább fölöslegesen keltjük egymásban a frusztrációt, az aggodalmakat előre nem látható élethelyzetekre, eseményekre hivatkozva? 
A legfrissebb Eurobarométer-felmérés is aggodalmainkat tükrözi: eszerint a megkérdezett európai polgárok az emelkedő árakat és az inflációt, a nemzetközi helyzetet, a bevándorlást és az éghajlatváltozást tekintik a legnagyobb kihívásoknak, de vannak akik az energiaellátás ügyében sürgetnének változásokat, csökkentenék az orosz energiahordozóktól való függőséget.
A felmérés eredménye jól tükrözi az általános aggodalmak toplistáját, ugyanakkor a megkérdezettek 45 százaléka jónak találja az európai gazdasági helyzetet, további 44 százalék pedig rossznak.
Valóban kíváncsi lennék arra, milyen szempontok alapján ítélték ilyennek vagy olyannak a megkérdezettek a kontinens gazdasági helyzetét: vajon a sajátjukból indultak ki, netán a környezetükben zajló negatív avagy pozitív változások alapján döntöttek? Egy olyan városban, ahol hiányos az infrastruktúra, a beruházások döcögve haladnak, nehézkes a közlekedés a sokszor kaotikus útjavítási munkálatok miatt sokkal nagyobb eséllyel találkozhatunk kedvetlen, zsörtölődő emberekkel, akik úgy érzik, lakóhelyük (szinte) élhetetlen, s minden rossz gondolatuk ezen kellemetlenségek miatt születik. Őket hiába próbálná bárki is meggyőzni, hogy a környező hegyek látványa, a sok tekintetben kiemelkedő kulturális és művészeti élet, a kisközösségek ellensúlyozhatják némiképp a hiányosságokat, nem tudná eltántorítani eredeti aggodalmaiktól. Ki tudja, lehet, hogy nekik van igazuk? 
Kétségtelen, hogy a minőségi élet alapjai sokkal inkább köthetők „földhözragadt” dolgokhoz, mint a minőségi ivóvízellátás vagy a közlekedésre alkalmas úthálózat, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a tényezőket sem, amelyek a lista végén szerepelnek, mint elégedettségünk (boldogságunk?) fokmérői.
Valószínű, hogy akik előbbre helyezik a mindennapi apró örömöket és mosolyokat, a természet ezernyi szépségét, kicsit kevesebbet aggodalmaskodnak vagy bosszankodnak olyan dolgok miatt, amelyekre amúgy sincs ráhatásuk. Ők azok, akik nem látják annyira elveszettnek ezt a világot, és benne önmagukat…