„Ne olcsd ki a cigarettát a falon!” Minap fedeztem fel a csíkszeredai bevásárlóközpont több helyén is a kétnyelvű figyelmeztető felirat magyar szövegét, s nem tudtam mire vélni. Feltételezem, hogy a feliratot készítő személy nem ismeri a helyesírást. Úgy írta le a rövid felszólító mondatot, ahogy hallotta: „Ne olcsd ki!” Mert a tüzet, s így a cigarettát is „gyújcsák” meg „olcsák”. Netán „óccsák”. S nem „gyújtják”, s nem is „oltják”. E logika alapján a „tűzolcsó” „olcsa” a tüzet, s nem a tűzoltó oltja a lángot, a parazsat, a tűzfészket stb. Viszont az is lehet, hogy a felirat készítője ismeri a magyar nyelvet, tudja annak helyesírási szabályait, de gondolta, hogy ily módon üzenete könnyebben célt ér, a csikket a falon eloltók minden bizonnyal nem túl olvasott emberek, netán szövegértési nehézségeik támadnak az „oltsd” szó -ltsd mássalhangzó-torlódásának kiolvasása, értelmezése során, a -cs- mégiscsak egyértelműbb. Azt nem feltételezem, hogy a magyar nyelvet nem ismerő, román anyanyelvű személy írta volna a magyar szöveget, mert bizonyára valamelyik online fordítóprogramot használta volna e célra.

Mint tette ezt ugyanabban a létesítményben az egyik palacsintás-pizzás vállalkozás, amely a „La plăcinte înainte” mondattal hirdeti a boltot, s amely a magyar vásárlóknak akart kedveskedni szlogenje magyar fordításával: „Előtte a pitékhez”. Kipróbáltam: valóban gép fordította a szöveget, én is ugyanazt az eredményt kaptam, mikor az egyik népszerű, nagyon elterjedt fordítóprogramba beírtam a szöveget. Holott a „La plăcinte înainte…” mondat így folytatódik: „…şi la război, înapoi”, és Ion Creangă használta először irodalmi szövegben a Harap Alb – Sütő András fordításában Fehér Szerecsen – című meséjében, s arra az emberre mondják, aki az ingyen ételért gyúródik, de a munkától menekül. Amúgy Sütő András átültetésében így fest a szöveg: „A fazéknál / Legelöl áll, / Háborúban / Leghátul van.” Az „előtte a pitékhez” fordítója kissé ellőtte a dolgot, merő jóindulatból, jó szándéktól vezérelve értelmetlen szöveget fabrikált. De itt is gyaníthatok némi szándékosságot: lehet, hogy azt akarta a magyar szöveg szerzője, hogy a cég szlogenje ütős legyen, mindenki felfigyeljen rá. Ha ez volt a szándék, sikerült, de csak kis mértékben. Mert aki a cigarettát „olcsa” a falon, nem biztos, hogy felfigyel erre a nyelvi leleményre.
Nagyon elharapódzott a nyelvi igénytelenség, lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ehhez a közösségi felületek – semmiképp nem nevezném médiának őket! – hozzájárultak, elfogadottá téve a helyesírási szabályok és olykor a szavak jelentésének nem ismeretét. De sajnos a médiában, különösen az online felületeken is találunk bőven példát erre.
Hadilábon állnak a nyelvhasználattal a különböző hivatalok, tisztségek viselői közül jó páran, nem ismerik, vagy csak hiányosan ismerik szakmájuk, hivatásuk magyar szakszókincsét, mert kiveszett belőlük az igény e szókincs elsajátítása iránt. Magyarázatot könnyű találni: sokan román nyelven végezték felsőfokú tanulmányaikat, ezen a nyelven sajátították el a szakkifejezéseket. De abban senki és semmi nem gátolta meg őket, hogy anyanyelvükön is megtanulják azt. Ja, hogy ez többletmunkát igényel? Természetesen. De ez jutott nekünk, kisebbségi sorban tevékenykedő értelmiségieknek. Már ha annak tartjuk magunkat… Ne mi magunk sorvasszuk a nyelvünket azzal, hogy kivonjuk a nyilvános kommunikációból, vagy azzal, hogy olyan olcsó igénytelenségbe fullasztjuk, mint a: „Ne olcsd ki a cigarettát a falon!”