Gyermekkoromból több olyan alkalomra emlékszem, amikor kapuk előtt vagy egy-egy háznál összegyűltek a szomszédasszonyok, és megvitatták a világ dolgait. Valahogy sosem a könnyű témák voltak terítéken: elsőként a halálesetekről, születésekről szóló történeteket beszélték meg, majd jöhettek a balesetekkel, tűzesettel kapcsolatos tudnivalók – ezekből jóval kevesebb volt, mint manapság, de kivétel nélkül mindegyik közérdeklődésnek örvendett. Emellett a bizonytalan jövő, mint állandó kedvenc téma, volt terítéken, és természetesen megbeszéltek minden egyéb, a faluközösséget érintő problémát is. A televíziós hírek akkor sem voltak népszerűek, s mintha lett volna egy szemernyi kételkedés is azok valóságtartalmát illetően…

Több évtized elteltével az információ sokkal gyorsabban száguld a közösségi oldalak elterjedésével, és az online jelenlétből adódóan (túl) sok minden eljut hozzánk. Úgy tűnik, eléggé belefásultunk ebbe, hiszen egy világszintű felmérés adatai szerint az emberek 39 százaléka gyakran szándékosan kerüli a híreket, nem használ közösségi médiát. Az Oxfordi Egyetem Reuters Intézetének felmérése szerint a világjárvány és a háborúk késztettek arra egyre több embert, hogy ne foglalkozzanak azokkal az eseményekkel, amelyekre nincs ráhatásuk, tekintettel arra, hogy mindez nagymértékű szorongást idéz elő, párosulva a tehetetlenség érzésével.
A jelenségről gondolkodva felmerül a kérdés: közöny-e ez, vagy csak egy természetes védekezés a ránk zúduló információáradat ellen? Azért védekezünk, mert szeretnénk megőrizni mentális egészségünket, vagy mert egyszerűen izgalmasabb a saját valóságunk annál, amit a hírek közvetítenek? Gyanítom, hogy az igazság ezek ötvözetéből áll össze, és nem mindig tudatosan döntünk az információk mellőzéséről, egyszerűen csak félretesszük a telefont vagy más okoseszközt, és próbálunk időt tölteni szeretteinkkel.
Egy-egy rendkívüli időszak – mint a nemrég lecsengett választási kampány – szintén arra jó, hogy felülbíráljuk a hírdömpinghez való viszonyunkat. Nem biztos, hogy jó hatással van mindennapjaink nyugalmára, ha követjük a közösségimédia-felületeken a politikusok megnyilvánulásait és az ehhez kapcsolódó véleményáradatot, amelyek egyébként sok mindent elárulnak kisebb-nagyobb közösségeink lelkiállapotáról.
Az, hogy a rövid videóké, a mesterséges intelligencia által írt híreké vagy a hírességek által készített tartalmaké a jövő, nem tudhatjuk. Csak annyi tűnik biztosnak, hogy minden felület, amelyet kezelünk, minden eszköz, amit a kezünkbe veszünk, a saját döntésünk révén kap teret az életünkben. Ehhez hozzáadódik a fiatal generációk iránti felelősségünk, hiszen a jövő alakítóiként ők fognak ezekben a kérdésekben is válaszokat generálni.