Hirdetés

Ne haragudj a közalkalmazottra

Kopacz Gyula

Kiváltság vagy nem közalkalmazottnak lenni? – egy kérdés, amelyre a magánszférában dolgozók többsége zsigerből igennel, a közszférában dolgozók többsége nemmel szokott válaszolni. Nyilván minden nézőpont kérdése – amit nagyban meghatároz többek között az is, hogy milyen munkakörben dolgozik a közalkalmazott.

Az év elején egyebek mellett a január 3-a verte ki a hisztit a közösségi médiában: tudniillik egyesek azt szerették volna, ha – amolyan „áthidalásként”, hogy ne szakítsa meg vele az év elején feltorlódó szabadnapok sorát – azt a pénteket is „megadja”, azaz alkalmi szabadnapnak deklarálja a kormány, míg mások ennek ellenkezőjét kívánták. (Egy apró megjegyzés: a magánszférában dolgozók többsége az államilag végül munkanappá nyilvánított január 3-án szabad volt.)

Romániában már-már divattá, közhangulattá vált szidni a közszférában dolgozókat, akikre a „budzsetár(is)” gúnynév ragadt az állami költségvetésből fizetett alkalmazottak román elnevezése után. Ezer lakosra az országban 68 közalkalmazott jut, ami pont annyi, mint Luxemburgban, 11-gyel több, mint Németországban, de százzal kevesebb, mint Norvégiában. Utoljára 2009-ben volt olyan magas a közalkalmazottak száma, mint 2024 végén, azaz a „budzsetárok” száma meghaladta az 1,3 milliót.

A köznyelvben a pejoratívan használt „budzsetár” alatt a jól fizetett, kényelmes állásban lévő aktatologatókat szokás érteni, ám aki a közalkalmazottakra irigykedve tekint, annak csak felvilágosításképpen írom: „budzsetár” a mentős sofőr, az orvos, a kórházakban dolgozó egészségügyi asszisztensek és ápolók, a tanár, az óvónő, a tanítónő, a bölcsődei dadus néni, az állami egyetemeken oktató professzorok, előadók és tanársegédek, az összes rendvédelmi szerv (rendőr, csendőr, katona), a postás... És a sort lehetne folytatni azon, sokak szerint a magánszférához tartozó cégnek tűnő, de állami tulajdonban lévő cég alkalmazottaival, akik nélkül például megbénulna a vasúti vagy a légi vagy a városi tömegközlekedés.

A Pénzügyminisztérium honlapján elérhető a közalkalmazottak száma, igaz, ez a 2024. novemberi összesítés. Meglepő, hogy közel négyszázezer személy kap fizetést a Tanügyminisztériumtól, mintegy háromszázezer az állami szférában dolgozó egészségügyi személyzet száma, a Belügyminisztérium kötelékébe tartozó alkalmazottak száma 124 ezerre tehető, míg a hadügy 80 ezer alkalmazottal számol. Ez picivel több mint kilencszázezer, a fennmaradó négyszázezer sem mind aktatologató, hiszen az igazságügyben dolgozók száma is közel 16 ezer. És hogy a sokak által fölöslegesnek tartott törvényhozási alkalmazottakat is megemlítsük: a szenátus 894, a képviselőház 1737 alkalmazottat fizet, míg az Államelnöki Hivatalban 309-en dolgoznak.

Noha a közvélekedés az, hogy a közszférában nagyok a fizetések, ez nem minden esetben igaz. Példaként kérdezzék meg bátran, hogy mennyit keres egy, a városi tömegközlekedést kiszolgáló buszsofőr, egy iskolai takarító, egy óvodai dadus, egy jéggyalus a csíkszeredai műjégpályán, egy betegápoló a kórházban, aki nem napi nyolc órában és nem váltásban végzi el a napi teendőit.
Sokszor sajnáljuk a „budzsetároktól” azokat a szabadnapokat, amelyeket amúgy a legtöbb esetben külföldön is megadnak: a hivatalos ünnepnap és a hétvége közé eső, úgynevezett ütközőnapokról van szó, mint amilyen volt idén a már emlegetett január 3. De azt elfeledjük, hogy annak a közalkalmazottnak, akinek munkaköre megköveteli a 12/24–12/48 órás munkaidőt, mindegy, hogy milyen nap van, a 12 órás műszakot teljesítenie kell. Apropó: május 2-át, ami egyébként egy hivatalos ünnep és a hétvége közé eső ütközőnap, a kormány hivatalos munkaszüneti napnak nyilvánította. És nemcsak a „budzsetároknak”.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!