Az elmúlt napokban sorozatosan észszerűtlen döntések, mulasztások és események történnek a közoktatásban. Az Oktatási Minisztérium a korábbi július 5-ről július 11-re hosszabbítja a hároméves szakoktatásban és duális képzésben meghirdetett beiratkozási időszakot, a dátummódosítás kapcsán az országos sajtóban arra hivatkozva, hogy „több időt kívánnak biztosítani a nyolcadik osztály végzőseinek a beiratkozási űrlapok kitöltésére”. 
Ez a magyarázat azonban, ha jobban megvizsgáljuk, egy figyelmetlenül vagy átgondolatlanul meghozott korábbi döntést fedez, hiszen a nyolcadikosoknak a szakiskolába való bejutáshoz 80 százalékban számít a képességfelmérőn elért tanulmányi átlaguk. Az első beiratkozási időszakot azonban úgy jelölték ki, hogy nem vették számításba, hogy az érintett korcsoport országos felmérőinek az óvásokat követő, végleges eredményét csak július 9-én közlik. Öt nappal később tehát, mint a szakiskolákba való beiratkozási időszak első határideje!
Tehát ha nem módosítják hirtelenjében a beiratkozási időszakot, akkor az a diák, aki megfellebbezi a képességfelmérő vizsgája eredményét, és ennek nyomán kedvezőbb értékelést kap, mint az első javításkor, lehetetlen helyzetbe kerül, mert már rég lekéste a szakképzésre való beiratkozás időszakát – szerintem inkább ez a reális magyarázat a határidő meghosszabbítására.
De nézzük a másik esetet: sok éve húzódó, parttalan, nagyon fontos, de eddig jobbára terméketlen vita, legutóbb a márciusi próbaérettségi gyenge eredményei után ismét reflektorfénybe kerülő probléma, hogy a román írásbeli dolgozatok digitális javításánál a rendszer által véletlenszerűen kiválasztott javító tanár miatt hátrány éri a magyar anyanyelvű diákokat. Hiszen dolgozataikat olyan pedagógusok javítják, akik nem magyar tagozaton tanítanak, és nem mérlegelik, hogy nem az ő anyanyelvükön beszélő-író diák dolgozata van előttük.

Ennek kiküszöbölésére végre megtalálták a lehetőséget, és a kisebbségi államtitkár szerint a jóváhagyást is megkapták arra, hogy a dolgozatok feltöltésénél megjelöljék a kisebbségi oktatásban tanuló diákokét, hogy aztán olyan tanárok javítsák azokat, akik magyar tagozaton (is) tanítanak, s ezért aztán értik, miért szegényesebb a dolgozat írójának szókincse, esetleg miért vét több fogalmazási vagy nyelvtani hibát. A jó hírről és a tudnivalókról Kallós Zoltán körüzenetben és egy, a tanfelügyelőségek képviselőinek tartott videókonferencián is beszámolt a román írásbelit megelőző napokban.
A lehetőséggel éltek is Maros, Hargita, Kovászna, Brassó, Szatmár és Szilágy megyében, viszont elmarad a magyar anyanyelvű tanulók dolgozatainak megjelölése Kolozs megyében és Bihar megye néhány iskolájában. Az érintettek vagy azt mondják, hogy nem volt egyértelmű az utasítás, amit a megjelölés lehetőségéről kaptak, vagy nem is tudtak róla, vagy arra hivatkoztak, hogy erről nem kaptak hivatalos átiratot. 
Na de ez a mulasztás a fiatalok vizsgaeredményét, illetve a későbbiekben a továbbtanuláshoz szükséges felvételi eredményüket befolyásolja! Nagyon nem mindegy, hogy 4-es vagy 5-ös lesz-e a román nyelv és irodalom írásbeli értékelése, meglesz-e az érettségi, elég magas lesz-e a jegy az egyetemre való bejutáshoz.
Mind a két történet arra enged következtetni, hogy a romániai tanügyi rendszerben dolgozók nem minden esetben érzik át a munkájuk, a döntéseik, a figyelmetlenségük súlyát. Másként hogyan történhetnének ilyen abszurd helyzetek, amikkel elveszik a lehetőséget a diákoktól, sőt hátrányos helyzetbe hozzák őket a társaikkal szemben?
Arról nem is beszélve, hogy míg az első hibát sikerült időben kijavítani és csendben elsimítani, a jelöletlenül maradt Kolozs és Bihar megyei magyar diákok esetében még nem lehet tudni, hogy mi lesz az eljárás, utólag ki lehet-e javítani a hibát, bár egyre valószínűbbnek látszik, hogy nem. Ez esetben ők kettős hátrányban lesznek, most már nemcsak a román anyanyelvű, hanem saját korosztályuk magyar anyanyelvű diákjaihoz képest is! S hogy mit kezdenek a helyzettel? Tehetik a ballagási tarisznyába mint a román közoktatási rendszer ajándékát – hátha egyszer majd viszonozhatják.