Olvasom, hogy Kína elkezdte tanulmányozni a laposférgek regenerációját az űrben. A hírügynökségi beszámoló szerint a planáriának nevezett laposféregfajta rendkívüli regenerációs képességgel rendelkezik. Ha hinni lehet a kínai állami médiának, ezek a fura állatok kivételes szövethelyreállító képességgel bírnak: amikor kettévágják őket, a planáriák minden egyes szegmensből képesek regenerálni az elvesztett izmokat, bőrt, beleket és akár egy egész agyat is. Állítólag a végtelenségig meg lehet ismételni a kísérletet. Azaz, ha kettévágunk egy ilyen laposférget, mindkét fele elkezd izmokat, beleket, agyakat növeszteni, attól függően, hogy épp mi hiányzik neki. Kíváncsi voltam, hogy néz ki ez a planária, rákerestem a világhálón. Akad képtalálat dögivel. Azt kell mondjam, ránézésre nem az a kimondott bizalmat ébresztő állat, egyik-másik képen úgy nézett ki, mintha kicsit kancsi is lenne. Nem mondom, hogy egy szörnyeteg, de nem is szeretnék vele álmodni. 

A kínaiak tehát ezt a kancsal laposférget viszik fel az űrállomásukra, hogy megnézzék, ott hogyan viseli magát. „A Kínai Tudományos Akadémia alá tartozó űrhasznosítás-technológiai és mérnöki központ közlése szerint a planáriák tanulmányozása az emberi sejtmechanizmusok megértése szempontjából mélyreható jelentőséggel bír az öregedés elleni küzdelem és a hosszú élet elősegítése érdekében” – írta az MTI. 
Aha, szóval a hosszú élet titkát lesik a derék kínai tudósok. Dicséretes dolog. Azt már csak a belém bújt kisördög kérdezi, hogy: minek? Elvégre attól, hogy hosszabb életünk lesz, egyáltalán nem biztos, hogy az minőségi is lesz. Ha belegondolok, hogy egy ilyen élethosszabbító módszerrel tovább fogok élni, de cserében tovább tartanak az aggkorral járó fájdalmak, egészségügyi kellemetlenségek, annyira nem villanyoz fel az ötlet.
Persze, ha el tudnánk lesni a laposférgektől az agynövesztés tehetségét, vagy legalábbis elejét tudnánk venni mentális leépülésünknek, abban már volna valami. A tudomány újabb nagy csodája lenne. Képzeljük el, hogy receptre írnák fel az agynövesztő kezelést. Önnek is eszébe jutott hirtelen egy vagy több ismerőse, akire ráférne valami ehhez hasonló? Megtörténhet, hogy nem a véletlen műve. Ha szétnézünk kissé megőrült világunkban és farkasszemet nézünk a végtelennek tűnő ostobasággal, nehezen tudnánk azt mondani, hogy nem férne rá ez a tudományos áttörés az emberiségre. 
Gondoljunk bele: ha képesek lennénk agyi kapacitásainkat annyira felturbózni, hogy könnyűszerrel vernénk meg sakkban a legprofibb számítógépes programokat is, egy csapásra nem kellene attól tartanunk, hogy mit művelhet velünk a mesterséges intelligencia. Egyszerűen ki tudnánk számolni. Legfeljebb a keresztrejtvények nehézségi szintjét kellene növelni, hogy ne legyenek unalmasak. Ha pedig belegondolok abba, hogy az emberiség elérne a bölcsességnek arra a szintjére, hogy nem lennének nagy konfliktusok, sem háborúk: beleborzongok. Szinte hallom, hogy világhimnuszként John Lennon Imagine című dalát játsszák az ünnepségeken. Gyönyörű utópia. Úgyhogy kedves kínai tudósok, húzzatok bele! Még sok tanulnivalónk van a laposférgektől!