Több, 18 év alattiakat érintő tiltás lépett érvénybe az elmúlt időszakban: februárban a képviselőház korlátozta a kiskorúak energiaitalhoz való hozzáférését, májusban pedig az egészségügyi minisztérium rendeletet adott ki, miszerint 18 év alattiak még szülői beleegyezéssel sem készíttethetnek tetoválást, illetve tetethetnek testékszert. 
Kétgyermekes szülőként sűrűn bólogathatnék az első hallásra-olvasásra észszerűnek tűnő döntésekre, jobban belegondolva azonban mégsem tudok elégedetten hátradőlni és elhinni, hogy tényleg működni fognak ezek a tiltások. 
A sarki üzletben a két lejes bevételtől sem szeretnének elesni, ezért kiszolgálnak mindenkit energiaitallal (igen, a legolcsóbb változat csupán két lejbe kerül, ami már önmagában is elgondolkodtató), ugyanúgy, mint cigarettával és szeszes itallal. A munkájukra igényes, engedéllyel rendelkező tetoválószalonok pedig eddig sem végeztek el semmilyen műveletet egy kiskorún anélkül, hogy az illető felnőtt hozzátartozója ezt meg ne erősítette volna. Az a fiatal, aki testékszert szeretne, netalán tetováltatna a 18. éve betöltése előtt, bizonyára megtalálja a módját, akár „házi” módszerekkel is próbálkozva, amelyekkel nem biztos, hogy a kívánt eredmény születik, és a fertőzés veszélye is fennáll. Kivéve, ha meg tudja beszélni a szüleivel, hogy mit szeretne, és azért tudjon türelmesen várni 1-2 évet…

Nehogy rászokj!; Ha leszoksz, megkapod azt a drága cipőt!; A tetoválás veszélyes!; Nehogy piercinggel érkezz haza! – a tiltások mindig kíváncsiságot és ellenállást ébresztenek. A világ megismerésének fontos része az, amikor tudni akarjuk, hogy mi van a zárt ajtók mögött. És legfőképpen azt: miért nem mehetünk be oda? 
Mindaddig, amíg az iskoláinkban nincs – vagy csak kevés helyen, opcionális jelleggel – egészségtudatosságra való nevelés, a függőségekkel kapcsolatos beszélgetések, műhelymunkák, prevenció – addig csak nagyon sötétben tapogatózunk. Amíg felnőttként is csak előítéletek mentén tudunk beszélni a testékszerekről, a tetoválásról, ismereteink nincsenek ezekről a beavatkozásokról, addig hiteltelenek vagyunk a kiskorúak szemében. Mindaddig, amíg egy jogszabálytól várunk változást a világban, csak azt erősítjük a fiataljainkban, hogy keressenek kiskapukat, bújjanak ki a felelősség alól, aztán majd lesz valami, a számonkérés pedig legtöbbször elmarad. 
A felállított jogszabályok szerint bizonyára ellenőrzéseket hajtanak végre az érintett egységekben, aztán néhány hét múlva meg is feledkezünk erről az egészről. A nyári vakáció közeledtével fesztiváloktól és szabadtéri eseményektől hangosak az éjszakák, senki sem fogja megkérdezni a tizenévestől, hogy betartja-e a tiltásokat, és egyáltalán: mit keres éjszaka az utcán, amikor még nem töltötte be a 18. életévét?