Nem lehet megbízható munkaerőt találni – panaszolja vállalkozó ismerősöm. Hónapok óta keresem, és nem találok egy tisztességesen fizető állást – mutat rá ugyanazon probléma másik oldalára egyik munkakereső ismerősöm. Elmeséli a legutóbbi állásinterjús „kalandját”, ahol a potenciális munkaadó arról érdeklődött, ismer-e egy bizonyos számlázóprogramot, és mivel a válasz nemleges volt, a „majd értesítjük” udvarias frázisával mutattak volna ajtót neki. És amikor rákérdezett, ugyan miért ne tudná megtanulni néhány nap alatt, a válasz ez volt: ez fölösleges időpocsékolás nekik, hiszen többszöri rossz tapasztalatuk az, hogy előbb-utóbb úgyis elmennek az alkalmazottak, és a betanítás hiábavaló idő- és erőpazarlás volt. Ebből az ördögi körből nehéz kiszállni mindkét félnek, még akkor is, ha a szóban forgó cég azóta is munkást keres, nem találva olyan személyt, aki éppen munka nélkül maradt, és ismeri annak a bizonyos számlázóprogramnak a használatát. 

Mindeközben Romániában egyre növekszik a munkanélküliek száma – országos szinten 3,28 százalék –,  Hargita megye a maga 5,45 százalékával vezeti a magyar megyék statisztikáját, de beszédesek a korcsoportok szerinti megoszlások is: e szerint a 40–49 év közöttiek körében található a legtöbb munkanélküli, olvasható a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező- és Szakképző Ügynökség hivatalos jelentéseiben. A gyakorlat azt mutatja, hogy a cégek fiatal, dinamikusnak nevezett munkaerőt keresnek, akit könnyen lehet motiválni, nem fárad el, és egyetlen feladatra sem mond nemet, megvan a megfelelő képesítése, és hosszú távra tervez, de nem különösebben magasak a bérigényei. De vajon létezik ilyen? Természetesen a technikai, technológiai átalakulások és a növekvő adóterhek káoszában a vállalkozásoknak sem egyszerű eligazodniuk, sokan a tevékenységük megszüntetése mellett döntenek kényszermegoldásként, így lehet az egykori vállalkozóból munkakereső, itthon vagy külföldön. 
Az átalakulóban lévő munkaerőpiacon folyamatos kihívások között botorkálunk, és ez az átmeneti időszak még csak most kezdődött. Még nem tudjuk pontosan, milyen átalakulásokkal kell szembenéznünk a mesterséges intelligencia térhódításával, térségünkből milyen munkaterületek válnak gépesítetté, illetve hogy ez mikor történik meg. A nagymértékű változások kapujában adhatunk egyáltalán időtálló tanácsot a pályaválasztó fiatalnak, az egyetemen frissen végzettnek, a külföldről nagy reményekkel hazatérőnek? Aligha. Viszont arra a kevés pozitív példára, ami a látóterünkbe kerül, nagy hangsúlyt kell helyeznünk: a varrodát és kézművesüzletet működtető kisvállalkozóra, a pékre, akinek apró üzlete előtt mindig sorban állnak, a virágkötőre, aki saját termesztésű növényekből készít csokrokat, a cukrászra, aki egyedi íz- és formavilágú süteményeivel szerez egyre több vásárlót. Talán ők tudnak majd támpontokat adni a hamarosan iskolaválasztás előtt álló nyolcadikosoknak, vagy azoknak a fiataloknak, akik sikeres érettségivel, de tanácstalanul állnak majd döntés előtt. Hátha sikerül legalább néhány százalékpontot javítani a lehangoló statisztikáinkon…