A középkori jobbágyok is kevesebbet dolgoztak, mint a huszonegyedik század embere – bukkant fel az interneten egy igencsak kattintásvadász cikk. Bár értelmetlen és szinte lehetetlen az összehasonlítás, arra mégiscsak jó, hogy beszélgessünk/gondolkodjunk a munkához való viszonyunkról, a mindennapjaink szabadságáról, vagy rabszolgaságáról. Főként ebben az augusztusi kánikulában, amikor szinte kivétel nélkül mindenki homokos vízparton, koktéllal a kezében képzeli el a napjait, miközben épp dolgozni kénytelen.
Gályázik, robotol, húzza az igát, tolja a szekeret, keresi a kenyerét – a munka megannyi szinonimája, amely annak embertelen voltára utal és azt az elképzelést erősíti, hogy ez egy szükséges rossz a mindennapjainkban. Amit el kell végezni, hogy aztán szabadon tölthessük azt a rövid időt, ami a napunkból megmaradt. A mai kor emberének és a középkori jobbágyoknak az összehasonlítása már csak azért is alaptalan, mert valószínűleg teljesen eltérő a vélekedésünk az idő fogalmáról, az anyagi javakról, a szabadságról, és igen: a munka fogalmáról is. 
Ma mindenkinek van B-, sőt C-terve is a munka mezején: miután a napi nyolcórás kötelezőt elvégezte, pluszmunkát vállal, vagy akár másodállást, de otthonról végezhető, pénzt hozó tevékenységet mindenképp. Egyeztet, terméket posztol a közösségi oldalra, eladja, rendel, fotóz, házhoz szállít, termékbemutatóra megy, ír és olvas, ügyfeleket szerez – hogy az így megszerzett pénzt sok esetben haszontalan dolgokra költse. Méregdrága nyaralási célpontok, márkás ruhák, menő éttermek, exkluzív szórakozás lesz a nehezen összekuporgatott pénzből, hogy lássa más: nekünk telik erre is! 
A testi-szellemi fáradtság – annak minden tünetével – kétségbeesetten jelez, hogy lassítsunk végre. Ja, hogy az is megvolt? Erdőfürdő, két óra jóga a reggeli munkakezdés előtt, meditáció ebédszünetben, félórás elvonulás hétvégén (mert ennyi fér bele), téli estéken tíz perc kötögetés, fél nap wellness és nyáron természetesen a tíznapos üdülés a legdivatosabb parton, szigorúan dokumentálva fotókkal, videókkal. 
Valójában sohasem pihenünk: azt hiszem, ez a legnagyobb különbség a modern ember és a középkori jobbágy között. Mi úgy gondoljuk, nincs idő megállni és megcsodálni a körülöttünk lévő világot; ők benne éltek a természet körforgásában, napjaikat meghatározta az időjárás, az évszakok változása, a hold járása, a tenger hullámzása… Bár irigykedésre nincs okunk, hiszen saját valóságunkat mi teremtjük meg, de a döntés szabadsága is a miénk, annak minden előnyével és hátrányával.