Mindennapjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek a fiatalokra „leselkedő” veszélyek: újságcikkek, podcastek, könyvek jelennek meg ebben a témában, szakértőket kérdeznek arról, mit lehetne tenni azért, hogy a serdülőt megóvjuk a virtuális világ elidegenítő hatásaitól, a drogoktól, a túl korai szextől, a pornótól és még számtalan egyéb káros hatástól.
Természetesen jó, ha a szülők minél több információval rendelkeznek a Z és Alfa generációt érintő kihívásokról. Ahogy az is jó, ha általában véve tágul a pszichológiai műveltségük, ha kezdik megérteni az összefüggéseket, a családon belüli működés gyermekekre gyakorolt hatását, egyáltalán azt, hogyan „működik” a kamasz, és miért pont úgy – illetve miért nem úgy, ahogy ők szeretnék. Ám gyakran komoly belső változás kell ahhoz, hogy a mindennnapokban is megjelenjen ez a „tudás”, először saját magában kell rendbe tennie néhány dolgot a felnőttnek ahhoz, hogy más viszonyulással tudjon gyermeke felé fordulni.
A fiatalok oldaláról közelítve sem árt a felvilágosító előadás, cikk, egy-egy elrettentésre (is) alapozó program, de jó, ha tudjuk: ezeknek a visszatartó hatása elenyésző. Leginkább csak annyi, hogy a felnőttek megnyugtathatják a lelkiismeretüket, amiért kipipáltak egy feladatot.

Eközben viszont a kutatások rávilágítanak arra, hogy a valós megelőzés nem serdülőkorban kezdődik! A „drogveszély” kapcsán jól ismertek a védőfaktorok, azok viszont korántsem olyan „ripsz-ropsz” megoldások, mint egy védőoltás beadatása (bár mostanában már az sem túl népszerű…), és az egész kapcsolati háló, azaz a család egészséges működésének „gyümölcse”. Védőfaktor lehet, ha a családban meleg, bizalmas, szeretetteljes légkör uralkodik, ha léteznek élő kapcsolódások a tagok között, ha a gyermek abban nő fel, hogy szerethető, megértik és értékelik őt, a szülő pedig mindig elérhető érzelmileg (!), ahol meghallgatják egymást, figyelnek egymásra, semmit nem sepernek a szőnyeg alá, nincsenek tabuk, szorongás, szégyen nélkül lehet kérdezni akár családi titkokról, szexről, drogról, és a kérdésekre hiteles válasz érkezik, nem elterelés vagy prédikáció. 
Ha igazi prevenciót szeretnénk, akkor a szülőket a szemléletváltásban és a kommunikációban kell támogatni, a gyermekeknél pedig már jóval kisebb korban el kellene kezdeni az önismeret, az önbizalom, a szociális készségek fejlesztését, a hatékony probléma- és konfliktuskezelési, életvezetési technikák elsajátítását. Együtt kellene megtanulni egy másfajta működést. Olyat, ami véd, és jól segít a bajban.