Már pityókából is kevesebbet vásárolunk, a kereslet visszaesésére panaszkodnak a termelők, s azt fontolgatják, jövőre kevesebbet ültetnek majd. Pedig Hargita megye és különösen Gyergyó térsége híres pityókatermő vidékként van jegyezve évtizedek óta: míg korábban minden család saját magának termelte meg a télirevalót, a felesleget pedig cserélte szőlőre, zöldségre, ma már nagyobb gazdaságok művelik meg a földeket, s próbálják értékesíteni a burgonyát. A pénzünk lett kevesebb, vagy a fogyasztói szokásaink változtak meg, esetleg a kettőnek köze van egymáshoz? Az élelmiszerek árának drasztikus növekedése alaposan átrendezte a bevásárlókosarunkat: egyrészt kevesebb van benne, másrészt inkább az olcsóbb termékeket választjuk, választja a többség. Pityókából is csak két kilót, hogy kitartson a következő vásárlásig… 
A visszaesés nemcsak a pityókára vonatkozik, a játékgyártó cégek is ugyanerre panaszkodnak: jóval kevesebb fogy a termékeikből, mint tavaly, és az év végi vásárlási őrület sem sokat fog változtatni ezen a szakértők szerint. Pedig az üzletek már tele vannak csillogó díszekkel, nagy és színes dobozokkal, akciókat hirdető feliratokkal: mintha a marketing világa nem venne tudomást az egyre súlyosabb anyagi nehézségekről, csak mondja a magáét, hirdeti a fogyasztás mindenhatóságát. 

Az idei év végén nemcsak a nagy, önfeledt vásárlásokról mondunk le, hanem a kulturális, közösségi rendezvényeket is alaposan átrajzolja vagy eltörli a megszorító intézkedések sorozata. Az önkormányzatok csak költségvetésük egy bizonyos részét költhetik ezekre, így sok helyen elmaradnak az év végi közösségi ünneplések, szilveszteri koncertek, adventi vásárok. S ha még ez sem lenne elég: nagyon sok elkezdett beruházás befejezése is kérdőjeles, újak pedig bizonyára nem kezdődnek el a közeljövőben. Azt, hogy hová vezet a sok lemondás, megszorítás, egyáltalán nem látjuk, talán fel sem tudjuk mérni, hogy a sűrűsödő ködben merre tartunk. Egy fény nélküli jövőbe, ahol csak szabályok és kötelezettségek vannak? Ahol csak egyéni érdekek és verseny uralkodik? Ahol nincsenek közösségek, civil kezdeményezések, elégedettség és béke? 
Harmadik legszegényebb országként az Európai Unióban, a szélsőségekben is nagyon jók vagyunk: a nagyon gazdagok és nagyon szegények közötti szakadékok bérekben, életszínvonalban és az egymáshoz való kapcsolódás kultúrájában is megmutatkoznak. De a változást még mindig nem akarjuk eléggé.