Sokszor hiheti azt az ember, és ebbe bármilyen tapasztalt és bölcs beleeshet, hogy a gondolatai megmásíthatatlanul önállóak és egyediek, ezért pedig kimagasló egyéniségnek érzi magát. Az igazság viszont az, hogy az önálló gondolatok csak egyfajta átformált variációi az addig ismert felvetéseknek, információknak és gondolatoknak, ami jó esetben hosszadalmas tanulás, munka és tapasztalatszerzés összeolvadását követően alakul ki. Az önálló gondolatokat el nem ismerő körök azt szokták mondani, hogy „nincs új a nap alatt”,  a „morfogenetikus tér miatt másnak is eszébe jutott ugyanez, amikor neked” és hogy „a nagytestvér által kedvelt irány ellenkampányát is a nagytestvér szüli”. Bármiben is higgyen az ember, önálló döntése, hogy mit választ ki, ahogy az is, hogy mit gondol róla. Ebben, szerencsére még szabad akaratunk van. 
Abban viszont kevesebb, hogy mit mondhatunk el az elvileg önálló gondolatainkból, hiszen ezt már a család, a közösség és a közönség is megválogathatja. Helyesebben fogalmazva, más szűrőkkel kell kezelni a kiközlésre szánt gondolatokat mindegyik közösség esetében. Nem beszélhető el ugyanúgy egy etnikai vagy politikai kérdést feszegető téma egy sörösasztal, egy egyetemi katedra vagy egy cserefakereszt mögül, ahogy a kiközlésre szánt gondolatok markáns megfogalmazása is puhább és szelídebb körvonalakat ölt közösségtől függően. Ami nem feltétlenül rossz, de torzít. Eltorzít személyiséget, igazságot, mondanivalót egyaránt egyik pillanatról a másikra, pedig a filantróp közlő lesz maga embergyűlölő, mert a vehemencia, esetleg a túlzott objektivitás keresése vagy kegyetlen aktivistává, vagy érdektelen tömeggé avanzsálja őt. Bevallom, egyik sem jelent jót, tudva azt, hogy az igazság az esetek többségében középen van. 
Az önálló gondolatok egyúttal dilemmák hadait is felvonultatják, amit az emberi ész és a szív egyaránt mérlegre tesz. Tulajdonképpen ez a mértékegysége a gondolati önállóságnak, viszont ez minőségi, nem pedig tartalmi jellemvonás. Eldönthetjük, hogy állást foglalunk a fizetésemelés mellett, de a szociális és kulturális alapoktól kinek lenne szíve elvenni a pénzt? Vagy ki tudna ezzel a kereszttel békésen aludni? Eldönthetjük, hogy megvédjük a hazánkat és háborúba vonulunk a szabadságért, de ki vállal felelősséget a családért, ha csak napi két szelet kenyér jut három gyereknek? Önálló gondolatként lehet tekinteni a pacifizmust és a kormányváltás felvetését is, de Bob Marley és Danton mellett dartstáblák és biliárdasztalok százai mellett lőtték már le ezt a poént. A gondolatok mind visszavezethetők egy kiindulási ponthoz, valami nagy és egyetemes tételhez, ami meglehet már a maga idejében sem volt eredeti, hanem egy feltételezhető világkép átdolgozása. Mára pedig ezeknek a képeknek, feltevéseknek és gondolatoknak átdolgozásait dolgozzuk át újra, adunk rájuk más köntöst, színezzük ki, sózzuk és borsozzuk, hogy a miénk legyen, hogy elmondhassuk: vannak önálló gondolataink. Ez mind szép és jó, ha nem a kérkedés, hanem a tudásvágy és tapasztalatszerzés hajtaná ezt a talminak látszó keresgélést. Csakhogy ennek egyre kisebb a valószínűsége.