Hirdetés

Kudarc vagy lehetőség

Bíró István
Becsült olvasási idő: 3 perc

Hargita megyében az érettségiző diákok 57,59 százaléka érte el az átmenéshez szükséges legalább ötös értékelést az idei országos felmérésen – adtuk hírül tegnapi lapszámunkban az óvás előtti eredményeket. Évek óta foglalkoztat a kérdés, hogy az érettségi vizsgán miért ilyen alacsony az átmenési arány. Itt jegyzem meg, volt időszak, amikor ennél sokkal jobbak voltak az eredmények, legalábbis látszólag: 2011 előtt igazából csak az nem ment át a vizsgán, aki nem akart másolni vagy nem tudott. Aztán változott a világ, és teret hódítottak a mindent megfigyelő kamerák – és a lesújtó eredmények. A kísérleti nyulak közé tartozott a korosztályom. Megugrottuk úgy, ahogy tudtuk. Jómagam matematikából nem voltam nagy, és másodjára is vizsgáztam, de nem azért, mert udvarolhattam az előttem ülő lánynak. Aztán valahogy csak sikerült, hiszen akadtak segítőim, jó sokat gyakoroltam, de mindehhez kellett a kitartás is. 
A lesújtó eredmények kapcsán számos kérdés felmerül: mennyire eredményes az oktatás, mulasztottak-e a tanárok, mennyire lelkiismeretesek a diákok, milyen tételeket kaptak. A tanügyben kevésbé jártas, de jól tájékozott olvasóink is tudják, az állandó kiszámíthatatlanságban nem lehet eredményeket elérni. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt több mint három évtizedben egy-egy oktatási törvény alig jelent meg a Hivatalos Közlönyben, máris az újabbat tervezték, az oktatási miniszterek is egymásnak adták a kilincset, és nem az iskolákban, hanem a minisztériumban. Szerencsére vannak még lelkiismeretes tanárok, akik olykor erejükön felül mindent megtesznek a sikerért, de ez nem elég. Aztán közöttük is akad kivétel, aki rendkívül ideges, nincs türelme magyarázni, ezért a diák nem mer kérdezni, és máris megtörtént a lemaradás… A diákok pedig olyanok, amilyenek. Van, aki becsületesen készül az érettségire, van, aki csak úgy tesz, a tananyagot csak lapozza, s majd a kudarc után azt mondja: pedig mennyit tanultam! Aztán van olyan is, aki nem tanul és éppen üti a szintet, illetve akad olyan is, aki alulról súrolja a kettest, és szidja a rendszert. A statisztikákat tekintve is látni különlegességeket. Egyes iskolákban egész jó az átmenési arány, de elfelejtik közölni, hogy például a 120 végzős közül csak 30-an iratkoztak be az érettségire. Egy biztos, nagyon soktényezős a történet, és amíg mi magunk nem tudjuk megváltoztatni az oktatási rendszert, egy-egy tanár hozzáállását, addig a diáknak kell a helyzethez és a körülményekhez alkalmazkodnia. Meg kell tanuljon tanulni, a rendszert kicselezni, mármint jó értelemben, azaz ha például az idegen nyelvet nem is tudta elsajátítani, akkor azt kell megtanulnia, hogy például mit magoljon be a vizsgára az átmenőért. Szerintem nem véletlen az érettségi vizsga megnevezés. Valóban kell hozzá egy bizonyos fokú érettség, s ha kudarccal végződik is, az nem feltétlenül világvége. Tanulópénz arra, hogy a nagybetűsben sem cseppennek a sikerek az égből, illetve gyakorlási lehetőség a kitartásra. A siker gyakran ezen múlik, s még az erős jellemről nem is szóltam.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!