Sem a magyarországi, sem a romániai jégkorongbajnokság nem annyira erős, hogy megálljon saját lábán, és az elmúlt hetek eseményei után felvetődik a kérdés: van a két országnak egy közös pontvadászata, de meddig lesz ez így?
Emlékeznek még a 2002-ben elindított Pannónia Ligára? Ebben szerb, horvát, magyar és erdélyi csapatok küzdöttek egymással, egy kiírást a Ferencváros, egyet a Csíkszeredai Sportklub nyert meg. Majd 2008-ban útjára indult a magyar és a román szakszövetségek közös pontvadászata, akkor még MOL Liga néven, és rögtön az első kiírás döntőjében két csíkszeredai csapat harcolt egymás ellen. Az azóta már Erste Ligára keresztelt sorozatban még egy alkalommal, a 2020/2021-es idényben volt erdélyi döntő, az idén erre újból volt esély, de ahogyan az a jégen látszott, nem mindenki szerette volna ezt.

Már az elődöntőben érzékelni lehetett a budapesti hátszelet, de akkor valamiért nem voltak olyan bátrak a közös liga szervezését teljesen átvevő magyar szakszövetség emberei, mint amennyire azt az elődöntőben megmutatták. Tény, hogy a Budapest Jégkorong Akadémia HC fejet hajtott a Sportklub előtt, bár a csíkiak a sorozat összes meccsét ellenszélben játszották. Akkor viszont senki nem gondolt arra, hogy a Constantine-ügyet mennyire drágán fizeti meg a csíki csapat. Mint ismert, a magyar válogatott szövetségi kapitánya elég furcsa módon távozott posztjáról, majd hazatért az Egyesült Államokba, ahol viszont nem sokáig dolgozhatott, ugyanis eltiltották. November elején a Sportklub Csíkszeredába csábította a szakembert, ez fájt a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) vezetőinek, gyorsan hoztak egy szabályt, ami alapján Constantine nem lehet hivatalosan edző az Erste Ligában, mi több, pontlevonással is sújtották a csapatot. Aztán jött februárban a Cody Milan-ügy, és ez a jégkorongban jártas személyek szerint szintén furcsa: amit a nemzetközi szakszövetség érvényesnek tekint, az az MJSZ számára elfogadhatatlan, noha szabályuk nincs ellene.
Szóval a Constantine-ügyet nem tudta lenyelni az MJSZ, olyannyira, hogy az Erste Liga elődöntőjébe is belenyúlt. Nem kicsit, nem is túl finoman. És nem korrektül, így nem csoda, ha a Sportklub – Ferencváros húsvétvasárnapi mérkőzést követően a játékvezetők csendőri kísérettel hagyták el a Vákár Lajos Műjégpályát. Nem ők voltak ebben az elsők.
Amit az MJSZ elfelejtett, az az, hogy a Sportklub jégkorong szakosztálya és az idősebb szurkolók edzettek. Nem a Magyarországról hozott „zsoldos zebrák”, hanem a bukaresti és galaci játékvezetők, a korábbi román hokiszövetség vezetősége edzette meg őket, hiszen évtizedekig hiába volt jobb a csíkszeredai csapat, csak a Steaua lehetett bajnok. Szerintem a 2023/2024-es jégkorong Erste Liga Ferencváros – Sportklub elődöntője sem a pályán, hanem egy irodában dőlhetett el, noha a látszat alapján szoros meccset játszottak a felek a jégen. Déjà vu érzésem van, mintha nem egy Fradi – Sportklub, hanem egy, az 1970–80-as évekbeli Steaua – Sportklub összecsapás ért volna véget vasárnap, amikor a „zebrák” éppen gólt nem ütöttek a csíkiak kapujába, csakhogy az ellenfél nyerjen.
Nagy feladat előtt áll a Román Jégkorongszövetség és annak pár hete törvényesített vezetősége: megértetni a budapestiekkel, hogy az Erste Ligát – ha még létezni fog a 2024/2025-ös idénytől – a két szövetség hozta létre, és csak a bukaresti vezetés mondott le ennek közös irányításáról. Nem szabad többé lenyelni az erdélyi csapatokra erőltetett, a budapestiek szerint a magyar hoki érdekét szolgáló, amúgy annak is ellentmondó szabályokat, nem kell engedni, hogy csak ők irányítsanak, hanem ki kell állni a romániai hoki érdekei mellett is. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az Erste Liga elődje, a MOL Liga alapítása egy székely sportvezető ötlete volt.
Hogy van-e értelme a magyar–román közös jégkorongligának a következő idénytől? Ahogy az idén zajlott, csíki szempontból biztosan nincs.