Számos szabálysértést találtak a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrei a csíkszent­domokosi, a csíkszentsimoni, a marosfői és a tusnád­fürdői vasútállomásokon, ezért összesen ötvenhétezer lej bírságot róttak ki, és ideiglenesen felfüggesztették a szolgáltatások biztosítását – adtuk hírül a hatóság közleményére hivatkozva. A fogyasztóvédelmi fel­ügyelőség ellenőrei október folyamán ellenőrizték az állomásokat. Részletezik: a mosdókban nem volt megfelelő a higiénia, nem újították fel és nem takarították ki a várótermeket. Az ellenőrök törött székeket, vízszivárgást, penészt találtak, és a világítótestek is hiányoztak. Ezenkívül nem rendelkeztek a Román Vasúti Hatóság engedélyével, és a várótermek fűtését sem biztosították. A hír hallatán csak annyit gondoltam: jó reggelt! A probléma nem mostani, csak bizonyára a hatóság ellenőrei nem vonattal járnak munkába… Jómagam tíz évig utaztam szinte naponta vonattal, egy idő után a felsoroltakra már szinte immunis voltam, és hamarább tudtam, hogy létezik a koronavírus román változata, azaz a Corona-vírus (s nem csak), mint ahogy azt világgá kürtölték volna. Csak akkoriban mostam alaposan kezet, nem a járvány kitörésekor. Buszon is gyakran utaztam. Igazán csak ott lehetett Maradj talpon! játékot játszani. Mondjuk, ez esetben a nyeremény nem 25 millió forint volt, hanem örülni lehetett annak, hogy a drága jegyért fél lábon, a melletted álló dohos kabátját szagolhattad, s a 45 perces utazás végén csak böfögtél, de nem jött Vuk. Bizonyára busszal is ritkán utaznak a hatóság ellenőrei. Ez van, s valószínű, ez lesz a jövőben is. Amúgy a büntetésektől sem lesz jobb a helyzet.
Egyébként, aki az elmúlt hónapokban járt a Csíkszereda és Gyergyószentmiklós közötti útszakaszon, az tapasztalhatta, hogy az utazási időre olykor 20-25 percet rá kell számolni. Mindezt a felcsíki gázhálózat építési munkálatai miatt. Ez van, örülnünk kell a fejlődésnek, és annak, hogy ha évtizedes késésekkel is, de haladunk. Zárójelben jegyzem meg, egyszer Felcsíkon már gyűjtöttek pénzt gázhálózat-építésre, aztán csak csend lett és – ahogy szoktuk mondani – lábszag (végül is az is egy gáz, több szempontból), mert azóta se gázhálózat, se pénz. Szóval a kivitelezés forgalomkorlátozással jár. Ezt csak azok nem értik meg, akik a piros jelzőlámpán is pofátlanul áthajtanak. Mások többnyire türelemmel várakoznak. Néhány napja egy kb. 800 méteres fél sávon lezárt szakasz után mintegy 4-5 kilométeres sor alakult ki. Mellette elhaladva az járt a fejemben, hogy szinte mást se hallani, hogy szegények vagyunk. Mihez képest? Habár ahhoz, hogy nyomort lássunk, nem kell bekapcsolnunk a tévét… A közlekedést illetően inkább tökéletlenek, mint szegények vagyunk. Az állam tökéletlen arra, hogy rendbe hozza a vasúti közlekedést, holott, ha másabb körülmények lennének, sokan szívesebben ülnének vonatra. A busztársaságok is hasonló cipőben járnak. Az autóvezetők zöme pedig folyton csak siet, ezt jól tükrözik a napi balesetek. Következtetésként az motoszkál a fejemben, hogy talán nem árt a bütü székely felfogásban időnként szellőztetni, s néhanapján mentalitásváltásra törekedni. Itt nem arra gondolok, hogy támogassuk Ádám és Béla házasságát, hanem arra, hogy a „nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak” beidegződéseket lazítsuk ki, legyünk figyelmesebbek, türelmesebbek és előzékenyek a jóban. S ha már közlekedés, akkor jöjjön egy anekdota a végére. A történet szerint az egyik vásárhelyi plébános betért egy családhoz, ahol a gyermek megkérdezte: 
– Pap bácsi, mivel jött hozzánk?
– Gyalog, fiam. Miért kérdezed? – érkezett a válasz.
– Csak azért, mert amikor édesanyám meglátta magát az ablakon keresztül, azt mondta, no, ezt is az ördög hozta! – mondta a legényke.