Kínál, de nem keres
Feszült női hang szól a telefonba, amikor egy környékbeli strand közösségi oldalán talált telefonszámot hívom. Végül közli, hogy ő már több mint fél éve nem dolgozik annál a cégnél, felmondott, és talán azért maradt a telefonszáma publikus, mert a tulajdonost „egyáltalán nem érdekli”, hogy mi történik a vállalkozásában. Egy másik hasonló létesítményt megkeresve azt a választ kapom, hogy nyitni szeretnének, de sürgősen munkaerőre van szükségük, pincérre, szakácssegédre…
Több éve folyamatosan elhangzik, hogy a hazai vendéglátóipar különösen nagy gondokkal küzd a munkaerőhiány terén, de fogyasztói részről ezt többnyire csak akkor érzékeljük valóságként, ha kritikán aluli kiszolgálásban, silány minőségű szolgáltatásokban van részünk egy-egy kirándulásunk során. Legrosszabb esetben pedig egyáltalán ki sem nyit a szezonálisan működő létesítmény, mert nem tudja biztosítani a vendégek folyamatos kiszolgálását. A turisztikai főszezonban sok idénymunkásra van szükség – diákokra, egyetemistákra, pályakezdő vendéglátósokra, a szakmában tanuló középiskolásokra, másodállást keresőkre. Valahogy mégsem találkozik a kereslet a kínálattal, hiszen az Eurostat adatai szerint Romániában az elmúlt négy évben számottevően nőtt a fiatal munkanélküliek száma, így az ország a tizedik helyről a harmadikra lépett, vagyis az európai uniós országok közül a harmadik, ahol a legnagyobb mértékű a fiatal munkaerő hiánya. Az utóbbi napokban feltűnően sok álláshirdetést láttam, ahol pincért, szakácsot, konyhai kisegítőt kerestek, ami alátámasztja a statisztikai adatok valóságtartalmát, az ágazat nehézségeit. Azt is tapasztalom ismerőseim körében, hogy – az esetek döntő többségében – az itthoni munkakeresés csak sokadik opció, arra az esetre, ha a vágyott külföldi munkalehetőség nem valósulna meg. A határtalan lehetőségekkel kecsegtető uniós munkaerőpiachoz képest a hazai a jóval szerényebb fizetésekkel egyáltalán nem vonzza az embereket, a fiatal korosztályt pedig hatványozottan az elvándorlásra készteti. A középkorúak a sorozatos rossz tapasztalatok, az alacsony bérek miatt döntenek úgy, hogy más országban keresik a megélhetést, hátrahagyva családot, idős hozzátartozókat.
A vállalkozások az államot, a munkavállalók pedig a cégeket hibáztatják az ágazat egyre rosszabb helyzetéért, de senki sem vitatja, hogy változásra, változtatásra van szükség. Adókedvezményre, a külföldön dolgozó román állampolgárok hazahívására, mentalitásváltásra és a profitorientált magatartáson túl is látó emberközpontú vállalkozói attitűdre. Az ebben az ágazatban is megjelenő külföldi vendégmunkások nem enyhítik számottevően a hiányt, de újabb társadalmi-gazdasági, akár szociológiai kérdéseket generálnak.
Bár az időjárás nem ezt mutatja, a hazai vendéglátóipar főszezonja hamarosan kezdetét veszi. Megnyirbált vakációs jegyekkel, munkaerőhiánnyal, és az ebből adódó további nehézségekkel, amelyeket közvetve vagy közvetetten mindannyian érezni fogunk.