A kicsi falusi boltok egészen pontos látleletet adnak a társadalom aktuális állapotáról: például a legtöbb ilyen kereskedelmi egységben van egy füzet, amelyben a tartozásokat vezetik. Ez a tárgy ütött-kopott, rongyos, már alig van benne üres lap, így feltehetően naponta többször használatban van. Betér a nyugdíj vagy fizetés előtt álló állampolgár, megveszi a legszükségesebbeket, majd zavart mosollyal megkéri az eladót, hogy írja a többihez ezt az összeget (is). A járandóság kézhez vételekor pedig döbbenten tapasztalja, hogy ha kifizeti a tartozásait, alig marad valami, és a kiadások listája kegyetlenül hosszú. 
Az Országos Statisztikai Intézet minden évben vizsgálja az ország lakosságának életkörülményeit, és az adatok egyre sötétebb képet mutatnak. (Figyelemre méltó része a felmérésnek, hogy a családok több mint 45 százalékában nyugdíjas a családfő, és ez a szám egyre növekedik.) A legkiszolgáltatottabbak az 50–64 év közötti munkavállalók, akiknek gyermekeik is vannak, és akiknek a lakásfenntartás és az energiaszámlák kifizetése okoz nehézséget hónapról hónapra – a háztartások több mint 80 százaléka küzd ezzel a jelenséggel. Azt már mondani sem kell, hogy – pénzügyi tartalékok hiányában – a családok egészségügyi vagy bármilyen más válság esetén kilátástalan helyzetbe kerülnek, amely aztán életük más területeire is hatással lesz. 

Mélyülnek a társadalmi rétegek közötti szakadékok, sok családban egyik vagy mindkét szülő külföldön dolgozik a jobb megélhetésért, riasztó az iskolaelhagyás jelensége, és sorolhatnám. Bár a nyugdíjemelés jól hangzó és biztató, talán mindenki előtt világos, mekkora adóssága van az országnak, amit még tetézett a mostani intézkedés. 
A hitelből fedezett intézkedések láttán állandó bizonytalanságérzés lesz úrrá rajtunk, állampolgárokon, valahogy úgy képzelem, mintha egy süllyedő hajóban várnánk a csodát – a jól működő iskolarendszertől a méltányos nyugdíjakig. Természetesen remény mindig van, főként így választások előtt, amikor ígéretekkel és szép szavakkal találkozunk minden utcasarkon, amikor mindent újragondolnak a hatalmi pozíciókra vágyó politikusok.
A kisboltok forgalma is sokat csökkent az elmúlt időszakban, hiszen könnyebb, egyszerűbb megvásárolni a szupermarketben a jelentősen olcsóbb termékeket, így nem kell mindennap elmenni az üzletbe, és esetleg felesleges kiadásokkal is terhelni a költségvetésünket. Egyébként is van, ahol megelégelték az adósságok mértékét, és a bejárattal szembeni falon kartonlap van kifüggesztve, rajta ez áll: Hitel csak holnap!