Hargita megye varázsa, egyedisége vitán felül áll. A természeti adottságai, épített és kulturális öröksége mellett még az a különlegessége, hogy városaiban a hétvégék megmaradtak hétvégének. Ilyenkor a települések elcsendesednek, a forgalom elül, nyugodtság, csend lesz úrrá a hétköznap tapasztalt rohanáson, az emberek elégtétellel érzékelhetik, hogy a hétvégék errefelé nemcsak a naptárban piros betűsek, hanem az életükben is.
A megye lakosai felelősségteljesek: ha eljön a nap, nagy számban élnek alkotmányos jogukkal, rendre bebizonyítva, hogy közösségként képesek felelősen dönteni a fontos kérdésekben. Eleget tesznek a voksolási elvárásoknak, és teszik ezt úgy, hogy az ő elvárásaiknak mintha nem ugyanabban az arányban tesznek eleget azok, akik kezébe a hatalmat adják. A bukaresti törvényhozásba legtöbb magyar ajkú képviselőt és szenátort adó megye lakói legutóbb is minden megyét leköröztek ezen a téren. Üdítő kivétel, mert a többi területen a sereghajtók közé sorolják őket, igaz, ez nem az ő saruk.
Hargita megye sokat fejlődött az elmúlt évek, évtizedek során, azonban messze nem annyit, mint az ország többi megyéje, így lemaradt tőlük. Azon kevés megye közé tartozik, amelyet nem szel át sem autósztráda, sem gyorsforgalmi út, de még a kétszer kétsávos út is ismeretlen a Hargita árnyékában. S bár az autósforgalom többnyire hegyvidéken zajlik, a kapaszkodósáv is kuriózumnak számít a székelyek szent hegye körül. Nem csoda, hogy az igazán komoly beruházások jobbára elkerülik a térséget, inkább a fejlettebb, könnyebben megközelíthető helyeken nőnek ki a földből. Az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság idei adatai is megerősítették, hogy országszerte Hargita megyében a legkisebb a külföldi befektetések száma.

„Olyan megyét akarunk, ahol a fiatalok el tudják képzelni a jövőjüket” – halljuk négyévente. De amíg átlagkeresetben és a minimálbérek arányában Hargita megye országos viszonylatban az utolsók között van, addig igencsak gazdag képzelőerőre van szükség a fiatalok részéről, hogy egyáltalán fontolóra vegyék ezt a lehetőséget, netán optimistán tekintsenek elébe.
Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint Románia népessége drámaian csökken és öregszik, és tíz éven belül „eléri” a második világháború utáni szintet. A kivándorlás tekintetében Hargita megye még rosszabb helyzetben van, hiszen a megye lakóinak már nem is kell országot váltani, elég a megyehatárt átlépniük, és a korábbi havi bérük közel dupláját is megkereshetik ugyanazzal a munkával.
A Hargita megyére jellemző kisebb mobilitás, illetve az infrastrukturális elszigeteltség kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat, nehezükre esik ingázni jobban fizető munkahelyekre, a munkáltató pedig megengedi magának, hogy ne fizessen olyan jól, merthogy a munkavállaló úgysem megy el.
Ha pedig elmegy, akkor viszi mindenét, egyszerűen elköltözik. De még ha marad is, az alacsony életszínvonal miatt kétszer is meggondolja az oly sok áldozattal járó többszörös gyermekvállalást. És a népszaporulatra egyik sincs jó hatással.
Összegezve, van itt még munka bőven, hogy a megye lakói ne máshol képzeljék el a tisztességes megélhetést. És mindannyian tudjuk, hogy nem elegendő csak szavazni arról, hogy legyen magyar jövő Székelyföldön. Tenni is kell érte, sokkal többet, mint eddig. Bízom abban, hogy sikerülni fog. A magam részéről mindent megtettem ennek érdekében december elsején, úgyhogy ezúttal megfordítanám az egyik választási szlogent: „Most újra rajtad a sor!”