Nézem a Hargita Megyei Statisztikai Igazgatóság legutóbbi, júniusra vonatkozó közlönyét, és szomorúan nyugtázom, hogy a népmozgalmi adatok nagyon kedvezőtlenek. Már ami a jövőképet illeti. A földrajzi szempontból nagynak számító Hargita megye a népesség számát tekintve a kis megyékhez tartozik, lakossága a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 291 950 volt 2021 decemberében. Korcsoportok szerint a lakosság megoszlása a következő volt: a 0–19 éves korosztályhoz tartozott 66 163 személy (azaz a lakosság 22,66 százaléka); az aktívnak tekintett 20–64 éves korosztályhoz tartozott 169 802 személy (azaz a lakosság 58,16 százaléka), a nyugdíjaskorúak, azaz 65 év fölöttiek száma 55 985 (tehát a lakosság 19,17 százaléka). Hivatalosan az aktív lakossághoz kell számítani a 15–19 éveseket is, ami további 16 833 személyt jelentene, szubjektív összegzésemben azonban eltekintek ettől.

Tehát az aktív korosztályhoz tartozó Hargita megyei lakosok száma kerekítve 170 ezer. Ehhez képest a foglalkoztatott lakosság száma a 2023 júniusától 2024 júniusáig terjedő időszakban havi 74 ezer körül mozgott, a nyilvántartott munkanélküliek száma pedig 4500 és 5400 között ugyanabban az időintervallumban, azaz közel 80 ezer személy dolgozik vagy álláskereső. Felmerül a kérdés, hogy hol van 90 ezer aktív személy. Jó, tegyük fel, hogy a 20–25 éves korosztályhoz tartozó 17 ezer fiatal mind egyetemista vagy valamilyen más oktatási intézményt látogat, s azt is, hogy a 60–64 év közöttiek valamennyien éltek az előrehozott nyugdíj lehetőségével, ez szintén körülbelül 17 ezer személy. Tehát a 90 ezerből vonjuk ki a 34 ezret, s még mindig marad 56 ezer személy – azaz körülbelül Csíkszereda és Gyergyószentmiklós lakosságának megfelelő embertömeg hiányzik, legalábbis a statisztikákból. Nyilván, vannak gyermeket nevelők, háztartásbeliek, betegek, szociálisan hátrányos helyzetűek, akik kirekedtek a munkaerőpiacról, csökkentve az általam hiányzóknak tartott lakosságszegmens számát, de így sem tudunk – legalábbis a statisztikai adatok szerint – elszámolni a megye lakosságának mintegy ötödével.
Érdemes összehasonlítani a foglalkoztatottságra, illetve a munkanélküliségre vonatkozó országos és megyei adatokat is: az ország 19 053 815 lakosából 5 152 600-nak volt munkaviszonya, a munkanélküliek száma pedig 246 300 volt, tehát a lakosság mintegy 27 százaléka dolgozott, a munkanélküliségi ráta 3,1 százalék volt júniusban. Hargita megyében a 74 832 alkalmazott a lakosság 25 százalékát jelentette, a munkanélküliségi ráta 4,4 százalék. Tehát a lakosság számához viszonyított dolgozók aránya Hargita megyében két százalékkal kisebb, mint az országos átlag, a munkanélküliségi ráta pedig egy százalékkal nagyobb.
Számomra a nagy kérdés, hogy valóban hányan vagyunk? Mennyire reálisak a rendelkezésünkre álló számadatok, amelyekből különböző következtetéseket vonunk le, amelyek alapján tervezünk, például iskolahálózatot? Hányan dolgoznak, élnek külföldön úgy, hogy az itthoni statisztikákban szerepelnek? Nézem a statisztikai adatokat, és azon morfondírozom, hogy vajon mindig helyesen értelmezzük-e ezeket a számokat, amelyek létünk alakulását tükrözik havonta…?