Az Országos Katasztrófavédelmi Alap (PAID) adatai szerint az ingatlanokra kötött kötelező, természeti katasztrófák elleni biztosítások (PAD) érvényes szerződéseinek aránya továbbra sem éri el a tizenöt százalékot Hargita megyében. Tehát ha természeti katasztrófa tesz kárt az ingatlanjukban, akkor körülbelül minden tizedik Hargita megyei lakos számíthat kártérítésre.
Ennek a helyzetnek a súlyosságát szemléljük annak tudatában is, hogy a hivatalos szervekkel előfordul, hogy bizonyos helyzeteket szeretnek a valósághoz képest jobb színben feltüntetni. Igaz ez főleg az olyan helyzetekre, ahol tudott, hogy bekövetkezhet a baj, de a jelenleg rendelkezésükre álló eszközökkel képtelenek hatékonyan védekezni ellene. Ha az árvízvédelemre gondolok, nekem az az érzésem, hogy nem vagyunk közvetlen veszélyben, de annyira biztonságban sem érezhetjük javainkat.

Az árvízvédelemről viszonylag kevés szó esik. Legtöbbször utólag, a természeti csapás bekövetkezte után gondolkodunk el az okokon. Olyankor azonban már a krízishelyzet enyhítése az elsődleges. Pedig a prevencióra igenis figyelni kell(ene). Támfalak építése a patakpartok mentén, időszakos medertakarítás, folyók és patakok szabályozását szolgáló infrastruktúra kialakítása, illetve ezek rendszeres karbantartása elengedhetetlen. Ezek mindegyike egyenként és együtt is rendkívül fontos, mivel a lakosság életének és javainak védelmét szolgálják. Csakhogy érzésem szerint ez még mindig kevés. Felhőszakadáskor előfordul, hogy az amúgy békésen csordogáló patakocska településeket áraszt el, utakat tesz járhatatlanná nagyon rövid időn belül. Ugyanez igaz a folyókra, ámbár folyóvizeinkre nagyobb figyelmet és több anyagi forrást különítenek el a vízügyi szakaszmérnökségek, mégis hiányolom az átfogó, a megye összes folyóvizére kiterjedő projekteket.
Az árvízvédelem összetett megoldások sorozatát igényli a szakhatóságoktól. Munkájuk sokszor kevésbé látványos más beruházásokhoz képest, viszont annál fontosabb, hogy kellő előrelátással elvégezzék.
Áradások idején prioritás a lakosság védelme, ez magától értetődik. Mégis, a szakigazgatóságoknak éveket kell várniuk, hogy anyagi forrásokhoz jussanak, pedig túlzás nélkül élet-halál helyzet forog fenn, amikor az árvízvédelemről folyik a diskurzus. Hatalmas árvízvédelmi projektek fekszenek a vízügyi igazgatóságok és szakaszmérnökségeik asztalain, amelyeket legtöbbször a katasztrófa bekövetkezte után porolnak le. Ez tény, az pedig kérdés marad, hogy miért nem lehet a vízügyi igazgatóságok összehangolt munkája mentén még a baj bekövetkezte előtt elegendő anyagi forrást biztosítani az árvízvédelemre.
Mert az egy dolog, hogy a természeti katasztrófák elleni – egyébként a törvény szerint kötelező – ingatlanbiztosítások terén rosszul áll a megye, de úgy vélem, egy többhetes kiadós esőzés után a homokzsákok utáni kereslet is nagyon megnőne.