A szokásosnál enyhébb időjárással, latyakkal, sárral köszöntött be az új év Csíkszeredába. A forrongó hangulat oka nemcsak a globális felmelegedés, hanem háborog a lakosság is. Ki az éjféli tűzijáték és a napokon át tartó petárdázás miatt lázong, ki az újra bevezetett fizetéses parkolás útvesztőit boncolgatja sorbaállás közben, ki pedig gyerekeit, az iskolák jó hírnevét félti a szociális központ költöztetése nyomán. Jó nagy a kalamajka így az év elején a megyeközpontban. De nézzük sorba, hogyan lehetett volna elkerülni az összevisszaságot.

Az éjféli tűzijáték és a petárdázás a városlakók „sara”. Ha ez az igény, ennek tesz eleget a városháza. De közösségi oldalakon már felvetették az éjféli hangverseny ötletét is, ami egy jóval meghittebb és csendesebb újévköszöntés lenne, a kérdés, hogy elégedett lenne a város azon része, akinek az a szórakozás, ha a szomszéd lábánál durran el egy pirotechnikai eszköz, és jót nevet társa riadalmán.
A fizetéses parkolás és a szociális központ kialakult katyvasz viszont az önkormányzat és a vele szerződésben álló Csíki Trans Kft. felelőssége. Meggyőződésem, hogy ha a sajtó minden kérdésére időben és kellő részletességgel válaszolnak, ha a kommunikációjuk a közösségi oldalakon és a honlapokon tiszta, világos és érthető, akkor nem állnának tanácstalan autótulajdonosok sorba azon töprengve, hogy vajon jogosultak-e lakossági bérletre, ha igen, az mivel jár, hogy a zöld számmal nem rendelkező, mégis elektromos autóra váltható-e kedvezményes bérlet, hogyan kell eljárni a piros rendszámos autókkal, és mi történik, ha év közben cserél gazdát az a jármű, amire korábban éves bérletet váltottak. Ezek csak a kérdések, viszont ami tapasztalható volt a városban a fizetéses rendszer élesedésével, az előre látható volt: az ingyenes övezetekben tömegnyomor, a pénztáraknál sorok, az ablak mögött egy alkalmazott, akire zúdul a népharag.
A szociális központ költöztetésével kapcsolatban is úgy érzem, hogy ha a városháza időben tájékoztat, beszél arról, hogy életveszélyes a szociális központ épülete, és hogy sürgősen új helyet kell találjanak az ott lakó családok számára, ha nemcsak az iskolaigazgatókra próbál nyomást gyakorolni, hanem széles körben konzultál. Ha nem akkor kapcsolják be az élő videót a közösségi oldalon, amikor az épület statikai megfigyelésére használt üveglapok összeroppannak, hanem amikor a veszélyességnek a kósza gondolata felmerült, akkor ma nem itt tartanánk. Úgy érzem, kezdődik elölről a kálvária, ami a Somlyó 33-ban történt tűzeset után lezajlott. Akármilyen költözési lehetőség merül fel, a szomszédban élők tiltakozni fognak, hiszen érthető módon mindenki félti a verejtékes munka árán megvásárolt javait, a családtagjait, az iskola renoméját, akkor is, ha nincs is tisztában azzal, kiket szeretnének költöztetni. Mintha a „szociális” szó kikapcsolná a lakosságban az empátiát, és felkapcsolná a piros felkiáltójeleket. 
Sajnos én sem tudom, mi lenne a jó megoldás, de az tisztán látszik, hogy a nem megfelelő tájékoztatás gyanút kelt, mintha el szeretnének titkolni valamit, és amikor már bőven dagonyázunk a sárban, az utólagos magyarázat csupán szerecsenmosdatás.