Több Hargita megyei településen kérik és szólítják fel az önkormányzatok a lakosokat a felelős vízfogyasztásra a rendkívüli hőség, még pontosabban a szárazság miatt. Ezen túlmenően Maroshévízen már korlátozásokat is bevezettek: éjféltől hajnali négy óráig szünetel a vízszolgáltatás, azért, hogy nap közben el tudják látni a lakosságot megfelelő nyomással érkező vezetékes vízzel. A parajdi bányakatasztrófa nyomán történt folyószennyezés és az ebből fakadó vízhiány más megközelítésből ugyan, de szintén az édesvízkészleteink végességére hívta fel a figyelmet. 
A minket közvetlenül érintő intézkedések óriási kérdőjelek kellene legyenek eddigi életvitelünkkel kapcsolatban. Vajon tényleg jó az, ha kétnaponta lemossuk az autót, hetente feltöltjük a medencét vízzel, naponta kétszer megöntözzük a gyepet, mindezek szüneteiben pedig két-három alkalommal elindítjuk a mosógépet, a mosogatógépet? 

Bármennyire is próbáljuk figyelmen kívül hagyni a hétköznapokban, az éghajlatváltozás legszembetűnőbb jelei az évről évre forróbb nyarak, a hőhullámok, a szárazság, a vízhiány, a villámárvizek, és persze az ezekkel járó következmények. Már nem a távoli országokból érkező hírekben hallunk hőségriadóról, nálunk is van példa arra bőven, hogy több napon át jóval harminc Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Már nem garantáltan kellemes Görögországban, Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban nyaralni, hiszen erdőtüzek pusztítanak, az egészségügyi kockázatok is jelentősen megemelkednek a hőség miatt. 
A közeljövő kérdései között az egyik legjelentősebb az lesz, hogyan alkalmazkodjunk a változó éghajlati viszonyokhoz – és itt elsősorban nem arra gondolok, hogy válasszunk olyan országot nyaraláshoz, ahol nem tombol a hőség, vagy arra, hogy haladéktalanul szereljünk klímát a lakásunkba. Valójában egészen egyszerű, a természethez „újra kapcsolódó” tippek segíthetnek hosszú távon is abban, hogy élhetőbb legyen a közvetlen környezetünk. Ennek az egyik legjobb módja például a faültetés vagy bármilyen zöldövezet létrehozása a térkővel, aszfalttal borított udvarok és közterek helyett. Az Európai Unió irányelvei szerint városi környezetben minden lakosra 26 négyzetméternyi zöldövezet kellene jusson, az Egészségügyi Világszervezet szerint pedig 50 négyzetméter – a romániai átlag 25,5 négyzetméter zöldövezet városlakónként. Van tehát bőven fejlesztenivaló ezen a téren annak érdekében, hogy elviselhetőbb legyen a szárazság. Udvarunkon, erkélyünkön mindannyian kialakíthatunk a levegő minőségét javító és a hőmérsékletet szabályozó kis szigeteket az éghajlatot kedvelő virágokkal, fákkal, bokrokkal, cserjékkel. 
Háztartási vízfogyasztásunk fokozatos csökkentése pedig – a jelenlegi, éghajlatváltozással kapcsolatos felmérések fényében – nem opcionális, hanem szükséges lépés, mert ez az egyik olyan erőforrásunk, amelynek végességét meg fogjuk tapasztalni. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a szükséges és a pazarlás kategóriába tartozó (víz)fogyasztás között, megtanulni értékelni a kevesebbet is, azért, hogy másoknak is jusson.