Előfordul, hogy az ember önmaga legnagyobb ellensége. Vakon, mindenféle tudatosság nélkül csépeljük egyik napot a másik után, mindig rohanva, mindig fáradtan. Azt hisszük, nélkülözhetetlenek vagyunk, a Föld megszűnne mozogni, ha mi nem forgatnánk szorgalmasan a tengelye körül. Az egó parancsára vagy megfelelési kényszerből, de nehezünkre esik abbahagyni a fontoskodást és kiszállni a mókuskerékből. Mindenhol ott kell lenni, mindig elérhetőnek kell lenni. Megengedhetetlen bűn kikapcsolni a telefont, a táblagépet, nem felvenni, nem elolvasni, nem válaszolni. Mintha lemaradnánk valamiről, elmulasztanánk valami pótolhatatlant, elenyésznénk digitális pórázaink nélkül. Legtöbbünknek megvannak a fixa ideái arra vonatkozóan, hogy csak az és csak úgy jó, amit és ahogyan mi csináljuk, legyen az zserbó, ablakpucolás vagy Excel. S miközben pótolhatatlanságunkba vetett hitünk az eget veri, a lélek jelzéseket kezd küldeni. Ahogy merülnek a tartalékok és gyűlnek az elfojtott érzelmek, fogy az energia és szaporodnak a ki nem beszélt konfliktusok, úgy lesznek ezek a jelzések egyre erősebbek. Rémálmok, megbetegedések, kisebb-nagyobb balesetek követik egymást. Így üzenünk saját magunknak: állj meg, nézz szét, tarts önvizsgálatot, mert valami nem jó benned, körülötted, újratervezés szükséges. Ha elég sokáig nem veszünk ezekről tudomást, a test fogja magát és fellázad, kikerülhetetlenül pihenésre kárhoztatva minket.
Amennyiben elfogadjuk, hogy az ember szellem-lélek-test szentháromsága, úgy egészséges is csak úgy lehet, ha ezen alkotóelemei külön-külön és együtt is épek és egészek. Ha a lélek már nem bírja el a bánatot, az kiülhet a testre. Mindhárom síkra két ellentétes erő hat, az egyik gyengíti, a másik erősíti. Ha gyakran betegszünk meg, érdemes megvizsgálnunk a saját életünket ebből a szempontból is. Hol szivárog el az életenergiám? Gyengítem-e a testemet káros anyagokkal, függőségekkel, tunyasággal, mozgásszegény életmóddal? Hogyan töltekezem? Megfelelően étkezem? Eleget vagyok friss levegőn? Tisztán tartom önmagam és a környezetem? Figyelek magamra? Eleget alszom? Szeretem a munkám, vagy csak kényszerűségből végzem? Van lélekölő kapcsolat az életemben, amely már régen csak mérgez, nem táplál? Hazudok magamnak vagy másnak? Meg merem látni, ki merem mondani az igazat? El merek jönni, ha miazmás környezetben élek? Van, akit szeressek, és van, aki szeret? Dédelgetek haragot, gyűlöletet, cipelek múlhatatlan múltat?
A betegség néha kényszerpihenő, néha segélykiáltás. Ha csak túlhajtottuk magunkat, azon a legkönnyebb segíteni. Ha azonban a pihenés ellenére tartósan fennáll vagy ismétlődve újra meg újra visszatér, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit ad nekünk, mitől mentesít, és mi magunk mit teszünk, hogy fenntartsuk ezt az állapotot. Talán így nem kell elvégeznünk valamilyen utálatos feladatot? Netán jólesik, ha sajnálnak és kényeztetnek bennünket? Átháríthatjuk a felelősséget valaki másra? Elodázhatunk egy kellemetlen döntést? Elbújhatunk egy félelmetes konfliktus elől?
Számos oka és tudattalan célja lehet a szoma­tizációnak. A harmónia szó eredeti jelentése szerint ácskapocs, mellyel a hajó deszkáit vagy a tutaj gerendáit kapcsolták össze. A részek illeszkedése általi egység. Erre van szükségünk. Szálljunk le a körhintáról, hadd forogjon nélkülünk tovább.