Hétvégenként a közeli forrásból töltjük fel ivóvízkészletünket, de a csapból is iható, jó minőségű víz folyik. Így nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy a szupermarketek polcairól vegyük le az egyre drágább vizet, bár néha megtesszük, hogyha buborékosat szeretnénk inni. Bármikor bekapcsolhatjuk a mosógépet, zuhanyozhatunk, megöntözhetjük a kerti növényeket, és az állatainkat is naponta többször friss vízzel láthatjuk el. A felsoroltak azonban egyre inkább kiváltságnak számítanak, hiszen a felszín alatti vízkészletek világszinten csökkennek: ezeket a készleteket használják a mezőgazdasági területek öntözésére, a háztartások és ipari létesítmények ellátására. Bár a jelenség – úgy tudtuk – egyelőre „csak” Kína, az Egyesült Államok egyes részeit, valamint Spanyolországot és Iránt érintik, a júniusi hőségek beálltával több Hargita megyei önkormányzat kérte felelős vízgazdálkodásra a lakókat, ami egyértelműen jelzi, hogy nálunk sem ideális a helyzet…

Kritikusan figyelem a gombamód szaporodó autómosókat, a vég nélkül gyepet locsolókat, a teletöltött fürdőkádakat, a hatalmas műanyag medencéket, bár tudom, hogy az ipari létesítmények és a mezőgazdaság nem fenntartható öntözési módszerei nagyobb veszélyt jelentenek, mint az egyéni fogyasztók… Mégis, észre kellene vennünk,  hogy sok esetben magunk alatt vágjuk a fát: amíg néhány évtizeddel ezelőtt minden udvaron kút volt, ma ezek jó részét nem használják, mert a karbantartásuk időt és energiát kér, s mi értelme, ha a boltban lehet vizet kapni. 
Az utóbbi években egyre többször tapasztalható felhőszakadások elárasztják falvainkat, városainkat, a csatornarendszer nem tudja elnyelni a gyorsan lezúduló, nagy mennyiségű vizet, mi pedig nem tudunk mit kezdeni vele. Nincsenek vízgyűjtő rendszerek, amelyek raktározni tudnák az esővizet a csapadékmentesebb időszakokra, pedig ez hatalmas segítség lenne aszályosabb időszakokban, hiszen megmentené a termést. És akkor még nem szóltunk azokról a háztartásokról, ahol az esővizet belevezetik a szennyvízhálózatba, ami pedig nagy mennyiségű csapadék esetén nem tudja elnyelni azt. Nem beszélve az óriási pazarlásról, amit az esővíz elpocsékolása jelent…
Az ENSZ szerint alig egy év múlva a világ népességének kétharmada vízhiányos területen fog élni, és bár létezik már technológia, amely a tengervízből ivóvizet állít elő, ez a módszer újabb környezeti terheket jelent. A mesterséges víz neve alapján is jelzi, hogy gépek, technológiák és energia felhasználásával állítják elő, így feltehetően az ára is magas…
Forrásaink vize még iható, borvízkútjaink messze földön ismertek, ásványianyag-tartalmuk gyógyhatással bír, így kissé érthetetlen, miért vágyunk palackozott vízre, és miért nem vigyázunk jobban arra, amink van. Miért gondoljuk, hogy erőforrásainkkal nem kell takarékoskodni és a holnapra nem gondolva nyitva lehet hagyni a vízcsapot fogmosás közben?