Valamikor a nyáron lapunk internetes portálja is szemlézte a Ziarul Financiar gazdasági újság cikkét, amely arra mutatott rá, hogy Romániában meglehetősen kevés kávét fogyasztanak, átlagosan még a napi egy csésze sem jön ki fejenként. A cikkből az is kiderült, hogy minálunk nem is olcsó mulatság a feketeleves, az akkori számítások szerint átlagosan 2,01 dollárnyi lejt fizetünk egy csészéért, míg a spanyoloknál ugyanez 1,92, az olaszoknál pedig csak 1,54 dollárba kerül. De amúgy ez nemcsak a kávéra érvényes, mondhatni az egész hazai vendéglátóipar megkergült, olyan árakat szabtak, mintha nem lejben, hanem euróban kapnánk a fizetésünket.
A külföldön nyaraló ismerőseim közül többen is posztolták a kiadós ebédjük számláját, megjegyezve, hogy a lefotózott cetlin látható összeg másfélszeresét is elkérték volna idehaza. Amúgy szeptemberben én is megtapasztaltam, hogy a bolgár, a görög és a török vendéglőkben, bárokban sokkal kevesebbet kellett fizetnem, mintha ugyanazt mondjuk egy tetszőleges székelyudvarhelyi vendéglátóipari egységben rendeltem volna.

De a vendéglátós elrugaszkodást egy székelyföldi település falunapján is megtapasztaltam. Az ünnepi sokadalomban minden helyen 10 lejért mérték a pohár sört, ami elég pofátlan összeg, de hát a tikkasztó melegben valamivel nedvesíteni kellett a kiszáradt torkot, így hát vitték is rendesen. Aztán megjelent egy árus, aki végzett egy számítást, és úgy vélte, hogy neki akkor is jó üzlet, ha csak 7 lejért méri poharanként a folyékony kenyeret. Lett is nagy zúgolódás a többi sörárusnál, reklamációk, panaszok a szervezőknél, végül a csend és béke érdekében az érintett sörárus jobbnak látta, ha ő is felviszi tíz lejre a sör árát. Ugyan nem alaptalan a magas élelmiszer-, energia- és üzemanyagárakra hivatkozni, de amíg valakinek jó üzlet a hét lejes sör is, minek megkopasztani a szerencsétlen melóst a tíz lejes nedűvel? Szóval ennyit a székely vendéglátásról! 
Amúgy visszatérve a kávéra, végeztem egy kis számítást arról, hogy mennyi is az annyi.
Kezdjük az olaszoknál! Az uniós átlagfizetéshez képest, ami havi nettó 2350 euró, Marco Rossi honfitársai valamivel kevesebbet keresnek, 2017 eurót visznek haza átlagban havonta. Ha a teljes összeget kávéra költenék, 1450 csésze jönne ki belőle.
Romániában sajnos a kávé is drágább, és a fizetések is alacsonyabbak, a havi nettó 5158 lejért dolgozó átlagos román állampolgár havonta 560 kávét tudna kikérni, ha mindenét erre költené.
Csakhogy a romániai átlagfizetés köztudottan elég egyenlőtlenül oszlik el, Hargita megye például már hosszú évek óta a sereghajtók között van. Hivatalosan a megyében minden harmadik alkalmazott minimálbérért dolgozik, de ha megnéznék a magánszektorban dolgozók fizetését (ami szintén megérne egy misét), akkor 260 kávénál többre nem futja a havi bérükből.
Összegezve, a romániai fiatalok itthon tartása terén még jócskán akad tennivaló, szívesen hallanék erről többet is a közelgő kampányban, de addig ne keressenek errefelé, tüntetőleg felfüggesztettem az itteni levegő szívását, elléptem oda, ahol többet kapok a pénzemért: néhány napra elhúztam Olaszba kávézni.