Néhány nappal ezelőtt ért véget a harmadik Fuss NEKI! Csík nevű rendezvény adománygyűjtő szakasza, és úgy tűnik, egyre többen vesznek részt a programban. Míg az első csíki nekifutásra 21 civil szervezet jelentkezett, akiknek 476 önkéntes nagykövet segített az adománygyűjtésben, és összesen 5110 pénzátutalást regisztráltak a szervezők, addig az idén már 30 civil szervezet használta ki a lehetőséget, és 591 nagykövet vállalta, hogy segít nekik, így a szervezők összesen 9300 utalást számláltak, vagyis idén 560 ezer lejt gyűjtöttek jótékony célokra a nekifutók.
A civil szervezetek projektjeit böngészve azonban feltűnő, hogy milyen sokan gyűjtenek gyermekeknek szóló programok szervezésére, és az ahhoz szükséges vagy megfelelő feltételek megteremtésére (vagy például arra, hogy legyen olyan játszótér a városban, ahol mozgássérült gyermekek is tudnak játszani). A civil szervezetek kezdeményezései, tervei, projektjei hiányosságokra világítanak rá, mert ahová már nem jut állami vagy helyi támogatás, ott közösségi összefogásra van szükség. A mindennapokban pedig nem biztos, hogy észrevesszük, milyen problémákkal néznek szembe ezek a civil szervezetek. A Fuss NEKI! rendezvénynek nem is az a célja, hogy a panaszokat felsorakoztassa! Sokkal inkább az, hogy lehetőséget teremtsen anyagi források megszerzéséhez a szervezetek problémáinak megoldása érdekében.

A Fuss NEKI! leglátványosabb része a közös futás, biciklizés, gyaloglás, illetve amikor a szervezetek kivonulnak a főtérre, és bemutatkoznak a közönség előtt, de ennél sokkal fontosabb az, ami a háttérben hetekig, hónapokig zajlik: a szervezés, a kommunikáció és a kapcsolati hálók felhasználása. És bár Csíkszeredában már harmadjára rendezték meg a Fuss NEKI!-t, még mindig van, aki nem érti, hogyan működik, pedig nem nagy kunszt. Az egész az ismerősökről szól. Ha mondjuk egy civil szervezetnél dolgoznak öten, és mind az ötüknek van öt olyan ismerőse, aki szeret mozogni és önként vállalja, hogy népszerűsíti a szervezet projektjét, akkor máris van huszonöt adománygyűjtő nagykövet, és ha mindegyik nagykövet sikeresen felkér legalább öt közeli ismerőst, hogy pár lejjel támogassa a szervezet projektjét, akkor már érthető, hogy harminc szervezetnek hogyan sikerült gyűjtenie összesen több mint félmillió lejt. Egyszerűbben: sok kicsi sokra megy. Persze, az adománygyűjtés sikere függ attól, hogy ki mennyire lelkes, hogy a civil szervezetek hány személyt tudnak megszólítani, hogy a nagykövetek hány ismerőst tudnak rávenni arra, hogy támogassák azt a bizonyos kezdeményezést pár lejjel. 
Egy ismerősöm szerint idénre „megtanultuk”, hogyan működik ez a rendezvény, és nekem is ez a tapasztalatom. Voltak olyan nagykövetek, akiknek jóformán szólniuk sem kellett az ismerőseiknek, hogy támogassák őket, szinte magától ment minden. Vannak ugyanis, akik átnézik a kezdeményezéseket, és amelyik tetszik nekik és jónak tartják, azt támogatják, annyival, amennyivel tudják. Mert ez nem verseny – sem az egyesületek, sem a nagykövetek, sem a támogatók nem versenyeznek, sem a futásban, sem abban, hogy ki szerzett több adományt. Pont ez a lényege: nem verseny. Csak a kapcsolati hálót használja ki igen hatékonyan és eredményesen, egy nekifutással.