A napokban emésztgetik a nyolcadikos tanulók, szüleik és tanáraik az idei próbavizsga eredményeit. A diákok között van, aki megijedt, más búslakodik, van, aki tehetetlennek érzi magát, és jóval kevesebben lélegeztek fel és vágnak neki nyugodtabban a júniusban esedékes éles vizsgának. Az idén is lesújtó eredményeket közlő cikkek alatt a kommentekben ismét felerősödött a tanárok hibáztatása, akik, bár felvették a megemelt fizetésüket, mégsem tudtak csodát tenni ezúttal sem. Minden évben felmerül a pedagógusokban, szülőkben az is, hogy ugyan kik azok, akik a tételeket összeállítják. Egy temesvári iskolaigazgató szerint biztos, hogy nem aktívan tanítókról van szó, és az is, hogy csúfot űznek a gyerekekből.
A helyzet egyenesen válságos. Az osztályzat ugyanis eredményességet jelöl. Egyrészt a tanuló eredményességét, másrészt bizony tükröt tart a pedagógusnak is, megmutatva, hogy mennyire volt képes megtanítani a tanulókat arra, ami az elvárás, továbbá, hogy milyen mértékben tudta kialakítani a szükséges készségeket. Szóval igen, a jegy nekik is szól. Ám az, hogy a nyolcadikos tanulók több mint fele az átmenő alatt teljesít románból és matematikából, már rendszerhibát is jelez.

Morgolódni lehet, hangosabban követelni a rendszer alapos felülvizsgálatát és átalakítását kell és szükséges. Addig viszont helyi szinten is el kéne végezni az alapos elemzést, és tervet, stratégiákat kidolgozni a javításra. Főleg azokban az iskolákban (megyeszinten több vidéki, de néhány városi tanintézet is ebben a helyzetben van), ahol évekre visszamenőleg nagyon gyengék az eredmények. És ez az a dolog, amiről nemigen hallani. Persze, siránkozhatunk továbbra is, hogy „fentről” nem segítenek, nem csökkentik a tananyagot, itt „lent” pedig ilyen meg olyan a „gyerekanyag”. Csakhogy generációk futnak ki a kezeink közül gyenge eredményekkel, és ez árnyékolja be elképzeléseiket a továbbtanulásról, a jövőjükről!
Egy profitorientált magánvállalkozásnál, ha valami nem működik, ha csökkennek az eladási mutatók stb., akkor evidencia, hogy váltani kell, mert senki nem fogja a cégvezetők helyett megoldani a problémát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az iskolát üzleti szempontok szerint kellene vezetni, de azt igen, hogy a stratégiai gondolkodás nem az ördögtől való.
A jelenlegi rendszerben kétévente – másodikban, negyedikben és hatodikban – megtörténik a gyermekek országos felmérése, tehát még adatok is állnak a pedagógusok rendelkezésére, románból és matekből egyaránt. Azok függvényében a gyengén teljesítő iskolákban talán be kéne lőni egy szintet, például, hogy jövőre mindenkit eljuttatunk legalább az ötös jegyig. És akkor az egyéni hiányosságokat is figyelembe véve az egyszerűbb, könnyebb feladattípusokat oldhatnák, ahogy a csövön kifér… Persze, így a jobban teljesítő tanulókkal külön kellene foglalkozni, de a kérdés akkor is jogos: mi értelme van egy-egy teljes gyakorlóteszttel való kínlódásnak minden románórán például, amikor már az első feladat felhívó szövegének megértésénél elakad a fél osztály? Lehetne hatékony tanulási technikákat is bemutatni a diákoknak, jobban bevonni a szülőket is a közös megoldásba, és nem elengedni a nyolcadikosok mintegy 60 százalékát, azaz az idei vizsgázó 2742 nyolcadikos közül több mint 1600-at, hogy majd csak bejut valahová a 2,50-es, 4,05-ös vizsgajegyével. Oda, ahová dobja a gép, ahol még marad hely. Évente ennyien élik meg azt, hogy ők nem képesek semmire, teljesen mindegy, hogy milyen szakmát szeretnének, úgysincs semmi esélyük.
Idén már kevés idő maradt a stratégiaváltásra. De talán még érdemes próbálkozni, és egy dologban reménykedni is lehet: a valódi záróvizsga általában könnyebb szokott lenni, mint a próba.