Kedves Olvasó! Nekem jutott a megtisztelő és egyben nehéz feladat, hogy valami szépet, jót, és nem unalmas üdvözletet írjak Önnek. Amint azon gondolkodtam, mit is kívánhatnék, a dalok jutottak eszembe (nem tudom, hogyan fejezzem ki az öniróniámat), azok közül is a Kowalsky meg a Vega Egy világon át című számának a következő sora: „Én nem akarok mondani szépeket, a szavakkal megölném a lényeget.” Szóval valahogy így vagyok, de megpróbálom. Aztán az is beugrott, hogy így év vége felé a szenzációt hajhászó portálok részletesen írnak arról, hogy a nyelvészek mit választottak az év szavának. Magyarországon 2010 óta szavaztatja meg a nyelvészek közössége az év szavát, az anti-, ifjúsági és költői szavát. Idén az év szava az ársapka, antiszava a hangemberkedés, az ifjúsági szava a flexel, költői szava az árnyvonat lett. Gondolom, az első nem igényel részletes magyarázatot, a második a fotelforradalmárok tulajdonképpeni szinonimája, a flexel pedig nem a vágóeszköz használatára utal, annál is inkább a kérkedő, felvágó magatartásra. A költők az árnyvonat kifejezést a nosztalgikus, fájdalmas-elmúlásos-örömteli emlékezés szimbólumaként használták. A felsoroltak mellett mi magunk is gyakran emlegettük a járvány, a háború, válság, energiatakarékosság, infláció és a béke kifejezést. Utóbbi rég nem tapasztalt jelentéssel telítődött. A szomszédos országban kitört háború első napján a közösségi oldalakon több tucatnyian osztották és „kérték” a Békét és Reménységet, a ferencesek Pax et Bonum! (Béke és Jóság!) jelmondata a csíksomlyói búcsúval is üzent a világ népeinek. Ugyancsak a csíksomlyói búcsún rendkívül különleges pillanat volt, amikor bejelentették a Kárpátaljáról érkezett zarándokcsoportot, illetve amikor több százezer zarándok ajkán felcsendült: „Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak!”
Sajnos azóta sem változott a helyzet. Mindannyian a (világ)békére vágyunk. A tapasztalatok azt mutatják, rendkívül nagy szükségünk van a békére a hétköznapokban is. Békés családi életre, közösségre, munkahelyi körülményekre és békés lelki életre. A karácsony zálogát sem a giccsektől világító ablakok vagy ajándékhalmazok biztosítják, hanem a béke, amely sokaknak nem adatik meg. A békés állapotot ellehetetleníti (halálos) betegség, könnyeiket hullatják azok, akik ezekben a napokban búcsúznak elhunyt szeretteiktől, illetve a reménytelenség sötétsége uralkodik sokak otthonában baleset, házasságtörés, csalódás, gyermekelvesztés, szakítás miatt, vagy csak sajog a lélek a hétköznapok nehézségeitől. 
Hiszem, hogy karácsonykor (és nem csak) a nehéz helyzetekben is meg lehet találni a békét. Mező Misi egyik dalának sorai csengenek fülembe: „Szeretet fénye, lángja áradjon ránk, / ne szűnjön kérni az Istent a szívünk, a szánk. / Jöjjön a földre igazi béke! / Imából, áldozatból országok, népek között, az emberek között, lélek és lélek között az ég és föld között. / Jöjjön már végre igazi béke!” Békés karácsonyt!