Fél év alatt 58 milliárd lejjel nőtt az államadósság; mintegy száz iskolaigazgató mondott le az alacsony bérezés miatt; júniushoz viszonyítva csökkent az átlagbér; tavalyhoz képest feleakkora az ingatlanbefektetési piac forgalma – csak néhány a gazdasági helyzetre vonatkozó szalagcím közül, amelyek igencsak kedvezőtlen időszakot vetítenek előre. Nem mintha a hétköznapokban nem tapasztalnánk a negatív gazdasági változásokat: a pénzünk napról napra kevesebbet ér. Ki hogyan oldja meg az ezzel kapcsolatos kihívásokat, ki miről kénytelen lemondani, milyen áldozatok árán tudja fenntartani vállalkozását, hogyan egyensúlyoz a mindennapi kiadások útvesztőjében – aktuális és azonnali választ igénylő kérdések manapság. A tanévkezdési stressz a tanszerboltokban tetőzik, amikor megállapítjuk: minimum kétszer annyiba kerül egy füzet, mint tavaly, és a többi kellékről még nem is beszéltünk… Üzemanyag-tankolásnál, élelmiszer-vásárlásnál is könnyen sokkos állapotba lehet kerülni az árakat tanulmányozva, és ha esetleg építkezésre-felújításra adnánk a fejünket, az már valódi luxusnak számít a jelenlegi helyzetben.
Az áremelkedések mellett lassan, de biztosan egyre több olyan szolgáltatásért, élményért is fizetnünk kell, amelyek eddig ingyenesek voltak: a következő nyaralási idényben Velencébe utazóknak napidíjat kell majd fizetniük, ha meg akarják nézni a kivételes szépségű várost. És itt nem a (szinte) jelképes összegen van a lényeg, hanem azon, hogyan épül be a tudatunkba a „pénz beszél” filozófiája, s igényel magának egyre nagyobb helyet a gondolkodásmódunkban. Automatizált rendszerek irányítják lépéseinket, sokszor esünk áldozatául az online fizetési módok csapdájának, s okostelefonunk nélkül semmit sem tudunk elintézni, megoldani. Kevesebbet használjuk az eszünket, hiszen mindenre van sokkal gyorsabb megoldás, mint a hagyományos: a GPS segítségével hamarabb odajutunk a célhoz, az okostelefon hamarabb megmondja a vonatjegy árát, mintha a vasúti dolgozótól kérdeznénk ugyanezt. De közben elvész valami, s a spontaneitásból jól megtervezett folyamat lesz, amivel talán időt spórolunk, de gazdagabbak nem leszünk. Persze, meglehet, hogy a gazdagság már csak anyagi értelemben van benne a szókincsünkben, hiszen szavaink idomulnak az életmódunkhoz, más formában születnek újjá, hogy igazodjanak elvárásainkhoz. A huszonegyedik század nem kímél az állandó kihívásoktól, nem hagy nyugodni és folyamatos próbák elé állít, de talán többet kellene jelentsenek a hétköznapjaink, mint az anyagiak miatti tartós feszültség…