Rájöttem! Peter Jackson a hibás mindenért! Meredek állítás rögtön az elején, igaz? Mert mégis, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy a legendás Gyűrűk ura című filmsorozat rendezője legyen a hibás mindenért? Hogyan fogom ezt kimagyarázni? Nos, itt a cikk elején még fogalmam sincs, de azért megpróbálom.
Annál is inkább, mert olyan korban élünk, amikor az elkövetett ostobaságokért nem szokás felelősséget vállalni. Éppen ezért merő lázadásból én az ellenkezőjét fogom tenni. Nem csupán felelősséget fogok vállalni a cikk elején leírt nyilvánvaló marhaságért, hanem meg is fogom védeni.
Mondjuk, szerencsére ehhez nem kell feltalálnom a spanyolviaszt, a világtörténelem során védtek meg nyilvánosan ennél jóval nagyobb ökörségeket is.
A módszer adott, és tulajdonképpen végtelenül egyszerű. Ha már elkövettük azt a hibát, hogy mondtunk vagy leírtunk egy nyilvánvaló baromságot, akkor olyan kontextust kell mögé teremteni, amelyben az mégis érvényes lesz. Esetünkben a kontextus egy álom. A szó szoros és nem átvitt értelmében. Olyasmivel fogok próbálkozni, amire aligha volt példa a Hargita Népe történetében: megpróbálok megfejteni egy álmot.
Azt álmodtam ugyanis a minap, hogy interjút készítek John Lennonnal. Leszámítva a tényt, hogy szegény Lennon már 42 éve halott, az álom végtelenül realisztikus volt. Ott kezdődött, hogy többhetes adminisztratív huzavona előzte meg a dolgot. Egyáltalán nem volt könnyű, mert rajtam kívül még sok magyar újságíró szeretett volna Lennonnal interjút készíteni, de a zenész menedzsmentje csak egynek volt hajlandó lehetőséget biztosítani. Miután sehogy sem tudtak dűlőre jutni, hogy ki legyen az, végül sorshúzással döntöttek. Így kaptam meg álmaim lehetőségét. Természetesen lámpalázas voltam a találkozás pillanatában, de Lennon próbált megnyugtatni. Azt mondta, előbb igyunk meg valamit. Így is lett. Csuda jól összebarátkoztunk. Dacára annak, hogy nem szeretek panaszkodni, elmondtam neki minden bajom. Adott pár baráti tanácsot, de annyira nem hatotta meg a dolog. A végén meg rám szólt. – Szedd össze magad, ember! (Get yourself together, man! – így mondta, mert álmomban sem tanult meg magyarul.)
Ekkor megébredtem. Mosolyogtam, mert végre olyan álmot láttam, amelyet érdemes volt megnézni. Utána viszont elgondolkodtam azon, hogyan lehetett annyira realisztikus az álmom, hogy elhittem: John Lennonnal fogok interjút készíteni. Aztán persze eszembe jutott, hogy pár hónapja megnéztem azt a 8 órás dokumentumfilmet, amelyet Peter Jackson rendezett, és a Beatles legendás tetőkoncertjének előkészületeiről szólt. A Get Backről van szó, persze.
Hogy mi az álom tanulsága, amelyet korunk ifjúsága is megszívlelhet? Talán az, hogy érdemes nyelveket tanulni, mert az lehetővé teszi, hogy a miénktől eltérő kultúrákat is megismerjen az ember. És minél több kultúrához van hozzáférésünk, annál nagyobb az esélye, hogy kellemes élmények érjenek. Vagy legalább néha lássunk olyan álmot is, amelyet érdemes megnézni.
Ha ennél magvasabb álomfejtésre számítottak, akkor elnézést kérek, amiért csalódást okoztam. Peter Jackson a hibás mindenért!