Csak át kell engednünk a tenyerünket, és megtudjuk, hogy mi vár ránk az életben. Szerencse, boldogság, sorsfordító útelágazás az élet sodrában, nagy szerelem, ebből lehet, hogy több is, veszteség, de megújulás is akár. Egy rátermett tenyérjósnak talán még arra is lenne magvas válasza, hogy mi legyen belőlünk. Mondhatná például azt, hogy kövesd a szíved útját, nem? Ez mindenki számára jól hangzik, és akárcsak az előbbi felsorolásban, nagyot tévedni nem lehet.
Hogy valami ilyesmi járt-e a Kolozs megyei tanfel­ügyelőség vezetőinek fejében, amikor a pályaválasztási tanácsadás hatékonyabbá tételére 2500 euróért egy olyan tenyérszkennelő ketyerét készültek bevetni, amely a tenyér ráhelyezése után az ember veleszületett képességeit képes kimutatni (?!), nem tudhatjuk. De azt igen, hogy jó nagy felháborodást váltott ki a szülők, tanárok, neveléstudományi szakemberek körében, mert azért mégis a 21. században élünk, s még akkor is, ha neurostimulátoros készüléknek nevezik a modern tenyérjóst, azért mégiscsak kérdéseket vet fel egy iyen eszköz tudományos hitelessége. A médiahírekből kirajzolódik, hogy a berendezés mögött egy sarlatán áll, egy tipikus álkutató, aki azt állítja, hogy a fejlett technológiák „szakértőjeként” létrehozta a lehetőséget az emberi DNS-en alapuló pszichológiai profil „letapogatására”, a fickó egyébként az izgalmas nevű Egyesült Trákia csoport tagja. A nagyon pofásan kinéző „cucc” a tenyér ráhelyezése után elektromos impulzusokat bocsát ki, amely stimulálja az agy bizonyos központjait és az válaszol azokra, ezeket az adatokat „gyűjti be” a készülék, és ezek alapján hétféle profilba sorolja a kísérleti nyulakat, akarom mondani, alanyokat. A nagy csinnadrattával megszervezett bemutató sajtótájékoztatón azért elhangzott, hogy az eredmények „csak” kiegészítenék a pszichológusok által végzett pályaválasztási programot. Amelynek valóban része az, hogy segítse a diákokat saját adottságaiknak, képességeiknek megismerésében, egy reális énkép, önismeret kialakítása céljából, hogy ezt a területet is figyelembe véve (több egyéb mellett) érett döntést hozhassanak a pályaorientációs folyamat végén. 

A szakszerű pályaorientáció az egyik fehér foltja (több egyéb mellett) a hazai tanügyi rendszernek. A tanterv nem igazán ad rá időt, elkötelezettebb osztályfőnökökön, iskolai tanácsadókon, egy-egy civil kezdeményezésen múlik, hogy kapnak-e segítséget a diákok, máshol maradnak a napi adag „úgysem lesz belőled semmi” jóslattal. Tehát az, hogy valakik próbálkoznak egy-egy ilyen programmal, az dicséretes. Léteznek nagyon jó, valódi szakemberek által kidolgozott digitális platformok is az országban, amelyek valóban segítik a pályaérettség fejlődését, akár úgy is, hogy bizonyos tesztek kitöltése után pályaterületeket ajánlanak fel, ami passzol az alanyhoz. De ezeket az információkat el kell mélyíteni, át kell beszélni, a szakember által vezetett, az egyéniséget figyelembe vevő személyes, hozzáértő kommunikáció nem maradhat ki a képből! 
Mutasd a tenyered, s megmondom, ki vagy? Bármilyen is a hazai közoktatás, azért az alap kéne legyen, hogy áltudományos maszlaggal, hiedelmekkel, tévhitekkel nem mérgezik a kialakulóban lévő személyiséget, a pályaválasztás előtt amúgy is gyakran kritikus állapotban lévő gyermekeket. Ijesztő, hogy csak a szakma felhördülése után vonta vissza a digitális tenyérjóssal tervezett programot az ország egyik legfejlettebb megyéjének a tanfelügyelősége. Nem a döntés előtt kellett volna kikérni az illetékesek véleményét? Mert a tenyérszkennelő kütyü került már tudományos fórumok elé, de sehol sem ismerték el azt. Hogy tud ekkorát hibázni az az intézmény, amelynek épp a törvényesség, szakmaiság, tudományos hitelesség érvényesülésének ellenőrzése lenne a feladata?
Ahogy kézrátétellel nem gyógyítható meg kornyadozó, néha már-már agonizáló oktatási rendszerünk, úgy tenyérjóslással sem lenne szabad pályára bocsátani a fiatalokat. Képzeljük el, hogy majd pár év után, amikor elveszetten, örömtelenül téblábolnak egy munkahelyen, és valaki rákérdez: hogy kerültél te ide, a válasz az lenne, hogy ezt dobta a gép…