Már csak emlék az az időszak, amikor mindössze néhány kiváltságos személynek adatott meg a lehetőség, hogy a helyszínen nézhessen végig egy-egy mérkőzést. A 2020/2021-es idény, és főleg ennek első fele a Covid-járvány utórezgéséről szólt – nézők nélkül zajlottak a találkozók. Sportújságíróként az előbb említett „kiváltságosok” körébe tartozva jégkorong- és labdarúgó-mérkőzésekre jártam hétvégéken, amelyekről természetesen tudósítottam is. Ennek az időszaknak megvolt a maga előnye, legalábbis nekem, sportújságírónak: a VIP-személyek többsége a lelátó azon részén foglalt helyet, ahol a kamera nem látta, így könnyebben lehetett beszélgetni velük.

Egy FK-mérkőzésen egy határon túli magyar labdarúgó akadémiai rendszerben dolgozó szakemberrel hozott össze a sors. Végigdumáltuk a meccset. Főleg a fociról, az utánpótlásképzésről beszélgettünk, de nagy általánosságban, amiről szó esett, az minden sportra érvényesíthető. És ez nem más, mint a piramisrendszer.

Beszélgetőtársam szerint hiába van nagy utánpótlás-képzés egy sportágban, hiába nagy a „merítési lehetőség”, a jó szakemberek, a remek körülmények, ha a piramis csúcsa nem elérhető vagy hiányzik, akkor a fiatalok perspektíva hiányában az U16-os vagy az U18-as korosztály zárásaként lépnek ki a sportból. A legnagyobb lemorzsolódás az U14-es korosztály zárásakor van, legtöbbször itt feleződik a csapatlétszám, az U18-at kinövők esetében pedig jó, ha egy-két játékos beépül a felnőttcsapatba, mondta beszélgetőtársam, utalva a csapatsportokra. Természetesen előfordulhat, hogy van egy tehetséges korosztály, ilyenre volt példa Csíkszeredában, amikor a HC Csíkszereda gyakorlatilag egy ifjúsági csapatra épült, többen ma is kergetik a korongot ebből a gárdából, de azóta sem sikerült teljes egészében egy U18-as korosztályt átvinni a felnőttek közé.

Na de vissza a piramishoz, amelynek a fociban a csúcsa az első osztály, leánykori nevén A divízió, újabban Szuperliga. Azon a bizonyos augusztusi napon tudtam meg, hogy a székelyföldi labdarúgó-piramist úgy képzelték el, hogy legyen egy stabil szuperligás csapat, egy vagy jó esetben két másodosztályú gárda, több mint három 3. ligás együttes, ahol játéklehetőséget kapnak az akadémiai rendszer fejlődési lépcsőit végigjárók. Négy éve a Sepsi OSK tűnt a stabil szuperligásnak, alája az FK Csíkszeredát és Marosvásárhelyt képzelték el a másodosztályba, míg Székelyudvarhelyt, Gyergyószentmiklóst, Kézdivásárhelyt és egy Maros megyei gárdát a harmadik vonalba. A fiatalok az U18-as korosztályt kinőve pedig a szamárlétrán végiglépkedve haladnak majd a csúcsra, azaz a szuperligás csapatba, kivétel persze azok a tehetséges focisok, akik egy-két létrafokot átugorva, teljesítményükhöz képest hamarabb jutnak fel a „nagy csapathoz”.

Az eltelt négy év alatt szinte megszoktuk, hogy a „szamárlétra” némiképp összejött: a Sepsi OSK megvetette a lábát a Szuperligában, az FK Csíkszereda a 2. Ligában teljesített jól, ahová tavaly feljutott Nyárádtő, a Székelyudvarhelyi FC, a Kézdivásárhelyi SE a harmadosztály élmenői között van, míg a VSK Gyergyószentmiklós, a Sepsi OSK II., a Régeni Lendület, a Marosvásárhelyi SE a 3. Liga alsóházában küzdött.
Nyártól viszont változik a képlet: az FK Csíkszereda lesz a csúcscsapat, a célgárda, amelyikben a piramis csúcsára igyekvő focis játszani szeretne. És míg Sepsiszentgyörgyön az OSK-t nem a fociakadémiáról kikerült sportolókkal, hanem hazai és külföldi, a székelyek által idegen nyelvűeknek titulált légiósokkal töltötték fel, addig Csíkszeredában – legalábbis a pletykák szerint – nem erre készülnek, hanem fontos, hogy az öltözőben megmaradjon hivatalos nyelvként a magyar.

Mindig is álom volt az első osztály Hargita megyei focicsapat számára, ám ez immár valóság, ugyanakkor jó motiváció a labdarúgással ismerkedő gyermekek számára, hogy Csíkszereda ugyan nem a világ közepe, de a székelyföldi foci fellegvára, ahol van egy csapat, amely a Szuperligában szerepel.