Egész évi munkánknak ez a legszebb pillanata – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, dr. Széman Péter a szervezet szombati kolozsvári díjkiosztó gáláját. Noha a sajtóban erdélyi Oscar-gálának is nevezik az eseményt annak okán, hogy a díjazottak Venczel Árpád szobrászművész Parasztmadonna című alkotásának bronzba öntött kicsinyített mását kapják – az Imecs László festő-grafikus (1915–2009) tervei alapján Venczel Attila képzőművész, díszlet- és jelmeztervező által készített oklevelek kíséretében –, s e szobrok a gála előtt, az ünnepi pulpitusra felsorakoztatva elragadtató látványt nyújtanak, nem a felszínesség jellemzi a rendezvényt, hanem az ünnepélyesség, az egymásra, egymás teljesítményére való figyelés.

A díjazottakat a társult szervezetek nevesítik és az elnökség dönt személyükről, majd az adott szakterületen tevékenykedő személyt kérnek fel a díjazott méltatására. A szervezet jövőben ünnepli fennállásának 140. évfordulóját, ugyanis 1885. április 12-én tartotta alakuló közgyűlését Kolozsváron, létrejöttének céljaként pedig az alábbiakat fogalmazták meg az alapítók: magyar nyelv és nemzeti öntudat erősítése, főleg Erdély szórványmagyar közösségei körében; kulturális intézmények létesítése, főleg szórványban: kisdedóvók, népiskolák, könyvtárak, kórusok stb. alapítása, alfabetizáló tanfolyamok megszervezése, a magyar nyelv terjesztése; a magyar közösségek gazdasági felemelkedésének a segítése. A szervezet 1992-től osztja ki évente díjait, a díjátadó gálát és azt megelőzően a szervezet éves közgyűlését az alakulás évfordulójához – április 12-éhez – legközelebb eső hétvégén tartják, többnyire a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, a fejedelmek és tudós professzorok ódon portréinak szigorú tekintetétől kísérve. Idén sem történt másként: ünneplőbe öltözött, felszabadult társaság gyűlt össze szombaton a teológia folyosóin, a különböző közművelődési szakterületeken tevékenykedő elhivatott emberek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt, sokan régi ismerősként üdvözölték egymást, mások tudtak egymás munkájáról, de csak most jött el számukra a megismerkedés ideje. A kolozsvári pedagógusok Guttman Mihály nevét viselő énekkara Bedő Ágnes karnagy vezetésével Kodály Köszöntő című művével, és Franz Schöggl A tréfás pisztráng című szellemes, vidám alkotásával alapozta meg a gála hangulatát. Elhangzottak a laudációk, a díjazottak meghatottan vették át a szervezet elnökétől a szobrot és a díszoklevelet, valamint a díjjal járó kitűzőt. Az EMKE-díjak kiosztása után az életműdíjakat adták át. Az életműdíjasok szót kértek, s Boros Zoltán zeneszerző, nyugalmazott televíziós főszerkesztő a közművelődésben és a közművelődésért dolgozók önzetlenségét, hivatástudatát hangsúlyozta, azt, hogy bár nem jár anyagi elismeréssel ez a tevékenység – illetve az azt jutalmazó díj sem –, az elvégzett munka öröme és a pályatársak elismerése nyújtja az elégtételt. Egy másik életműdíjas, László Bakk Anikó zene- és táncpedagógus felidézett egy gondolatot, amelyet tizenkét éves korában jegyzett be emlékkönyvébe édesapja, dr. Bakk Elek székelyudvarhelyi orvos jó barátja, Tamási Áron, s amelyben azt fejtette ki a maga egyedi módján, hogy az emberi élet munkája fizetség az öröklét ajándékáért. A szombati díjazottak busásan honorálták ezt az ajándékot, s ezért válhatott a díjazás az EMKE egész évi munkájának legszebb pillanatává.