A legkevesebb
1991-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése elfogadta, hogy október elseje az idősek világnapja legyen. Céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet a szépkorúak nehézségeire, illetve a méltóságteljes időskorra. Világszerte olyan eseményeket rendeznek e nap apropóján, amelyeken köszöntik a szépkorúakat, tiszteletüket fejezik ki nekik. Az ENSZ 2022-es statisztikái szerint világszerte 771 millió 65 évnél idősebb személy él, amely nagyjából a világ népességének a tíz százalékát jelenti. Becslések szerint ez 2050-re tizenhat százalékra fog emelkedni. Azt is előrevetítik, hogy kétszer annyi 65 év fölötti idős lesz, mint öt év alatti gyermek. Az elöregedő társadalom szociális kihívásaira is felhívják a figyelmet, vagyis arra, hogy mekkora nyomás nehezedik a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszerekre. A statisztika az idősgondozás fontosságára is rámutat, és az ENSZ javasolja az elöregedő társadalmú országoknak, hogy tartós gondozási rendszereket alakítsanak ki.
No de térjünk vissza az októberi idősek napi rendezvényekre. Úgy tűnik, hogy egy nap nem elég, és egy egész hónap, október lett az idősek hónapja, legalábbis felénk. Egyre több település hirdeti ugyanis, hogy köszöntik az időseket: most hétvégén például Alcsíkon több faluban is erre készülnek. Figyelnek azokra az öregekre is, akiket ritkán lehet látni a faluban, akik már csak lassan, minden lépést megfontolva haladnak az úton, akik rosszul látnak és hallanak, nehezen szólalnak meg. Meghívják őket az ünnepségre, ahol a szentmise után kisdiákok verset szavalnak, és virágot, emléklapot adnak az időseknek. Kedves gesztus, ez tény. És ez a legkevesebb.
A nyáron nagy port kavart a három ilfovi öregotthonból kimenekített idősek híre. Ezt követően országszerte ellenőrzéseket tartottak szociális intézményekben, alapvető hiányosságokra hívták fel a figyelmet. Nem újdonság az sem, hogy az ország lakossága elöregedőben van, egyre több lesz a gondozásra szoruló idős személy. Jogosan tehető fel a kérdés, hogy az állam milyen megoldást fog kitalálni. Ha lesz is megoldás, a kérdéssort lehet folytatni: lesznek-e olyan gondozók, akiknek jártassága és szakképzettsége megkérdőjelezhetetlen, lesznek-e fejlett eszközök?
Sokan felhívják a figyelmet arra, hogy milyen nagy szerepe van annak, ha intézmények, egyesületek, szervezetek élhetőbbé teszik az öregedést azoknak a szépkorúaknak, akik nem szorulnak gondozásra. Elvégzendő feladatokat adnak nekik, összejövetelekre hívják őket, különböző tevékenységeket hirdetnek meg számukra. Előadásokra, kirándulásokra viszik el őket, így mozdítják ki őket otthonukból. Igyekeznek, hogy fizikailag és szellemileg frissek maradjanak. Az idősek mindennapjait teszik szebbé, az általános jólétükön segítenek.
Most, októberben megyeszerte virággal, énekszóval köszöntik az időseket, akik egy napra felöltik ünnepi ruhájukat. A település lakosai köszöntik őket, mosolyt csalnak a ráncos arcokra. És ez a legkevesebb.