Hónapok óta követem a csíkszeredai Xántusz János Általános Iskola erdőalji tanintézetének udvarában ősztől kialakított konténeriskola előzményeit és történetét, ismerem az ott lakók érveit, akik úgy érzik, hogy a csíksomlyói iskola költöztetésével egy olyan szegregált tanintézet jön létre a közvetlen környezetükben, amit – mondjuk ki tisztán – nem szeretnének ott látni. A lakók felháborodásához hozzátartozik, hogy a lakóövezetükbe tervezett moduláris iskola kialakításáról nem a megfelelő körülmények között szereztek tudomást. A hír megelőzte a városháza részletes, az okokat feltáró és a lehetőségeket számba vevő tájékoztatását. Emiatt az ottaniak úgy értékelhették, hogy az önkormányzat őket megkerülve, kizárva dönt ebben a fontos kérdésben. Lássuk be, innen már nagyon nehéz volt – és nem is sikerült – az önkormányzatnak, hogy egy indulatoktól mentes lakossági fórumot szervezzen, ahol átbeszélhették volna a lehetőségeket, illetve közelíthették volna egymáshoz az ellenérveket és saját meglátásaikat. Maradt tehát a konfliktus, és a konténeriskola ebben a feszült hangulatban épült meg.

Lapunk elsőként számolt be a nyilvánosságnak a csíksomlyói, egyházi tulajdonú ingatlan omlásveszélyes állapotáról és az oda járó gyermekek helyzetéről, követtük a fentebb részletezett fejleményeket, meghallgattuk és közöltük az önkormányzat álláspontját is, miszerint a város területén nincs olyan közel száz gyermek oktatására alkalmas épület, ahová beköltöztethették volna a tanintézetet. Beszéltem az oktatási intézmény vezetőjével is, aki bár először visszafogottan nyilatkozott, a többszöri megkeresések során világossá vált számomra, hogy a konténeriskola ügyében türelmesen kivárt, utánajárt, és azon volt, hogy megfelelő körülmények közé kerüljenek a diákok. Szerinte végül a csíksomlyói épülethez képest jelentősen jobb körülmények fogadták itt őket.

Ezen a ponton el kell gondolkodni. Mi lehetett akkor a csíksomlyói épületben? – merül fel a kérdés. Illetve: ebben a kérdésben miért nem vagyunk érzékenyebbek, főként a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál történt szörnyű tragédia fényében? Ha valóban olyan rossz állapotban volt a somlyói ingatlan, hogyan folyhatott ott oktatás? Egyáltalán mióta veszélyes az? Miért nem történt meg hamarabb a statikai szakvizsgálat, ha kérdésessé vált az állapota? A vonatkozó válaszokra azonban csak következtetni tudok, mivel nagyon szűkszavúan beszél erről a városvezetés, illetve az érintettek is. Nem mellesleg úgy érzékelem, hogy a lakosság is kevésbé kíváncsi az ügynek ebből a szempontból való kitárgyalására.

A konténeriskola meglátogatása során azt megtudtam a pedagógusoktól és az iskolaigazgatótól – de egyetért az alpolgármester is –, hogy az elmúlt két-három évben már észlelték, hogy rohamosan romlik a somlyói épület állapota. Például recsegett-ropogott a tető. Az aggasztó állapotokat több olyan általam megkérdezett külső személy is megerősítette, aki járt abban az épületben: érdeklődésemre azt mondták, hogy a frontra néző főépülethez hozzáépített épületrészen több helyen ujjnyi, illetve néhol ennél vastagabb, akár másfél méter hosszú repedések vannak. Sőt, az érintett épületrész hátsó falán egy nagyobb lyuk tátong, a fűtést biztosító kazánt körbevevő falak ugyancsak rossz állapotban vannak. Az iskolaként működő épületben ezenkívül több helyen is penész és beázás nyomai észlelhetők.

Beszélünk erről 2024-ben, amikorra sorra megújultak a megyeközpont iskolái, és folyamatosan energetikai felújítást végeznek a környező települések tanintézetein. Sőt, engedjenek meg még egy kitérőt: a térségben közel másfél ezer gyermek kap meleg ebédet az Egészséges étkeztetés program keretében, és ebből a programból – bár lehetséges lenne – szintén kimaradnak a Xántusz János Általános Iskola diákjai.

Óriási volt tehát a szakadék a csíksomlyói diákok és a más iskolákba járó gyermekek tanulási feltételei között. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetek pedig valahogy mindig konfliktusba torkollnak, vagy azért, mert a közvélemény nem ért egyet az önkormányzat éppen aktuális intézkedéseivel, vagy azért, mert nem a kellő időben történik meg a beavatkozás, és egy baleset vagy tragédia nyomán indul el a változás. És bár ennek a történetnek átmenetileg ugyan, de sikerült a gyermekek szempontjából jobb lezárást találni, a menet közben felvetett kérdések itt is kibeszéletlenül és megválaszolatlanul maradtak.