A székely bácsi rohan a vonat után, végül csak lekési, a vonat akkor gördül ki a peronról, mikor odaér. Erre a bácsi: – Eredj csak, eredj, a jegy úgyes nálam van! Jut eszembe a vicc így az év alkonyatán. Ha visszatekintünk az elmúlt 12 hónapra, valahogy úgy vagyunk, mint a székely bácsi. Eredj csak, eredj, a jegy úgyes nálunk van! Nem szabad, hogy ezt holmi év végi megkeseredettség, búskomorság és kilátástalanság mondassa! Ha a saját életemet nézem, elmondhatom, hogy idén is volt bőven kihívás, nehézség és feladat. Szerencsére a hálás énem sem feledékeny, és így az év végén lehet, hogy még jobban hallatja magát az elmúlt év sikereiért, barátságaiért, munkatársaiért, együttműködéseiért, kirándulásaiért, utazásaiért, kávézós beszélgetéseiért, a keresztgyerkőcökkel való játszadozásokért, az utcán kapott jó szavakért és köszönésekért. Tovább nem is sorolom, mert a mai lapszám nem elegendő, hogy mindenkit és mindent megemlítsek, s különben sem akarom kisajátítani a személyes hálálkodásokra.
Az utóbbi években gyakran hangoztattam, hangoztatom, a történelem egy igencsak rendkívüli korszakának vagyunk szemtanúi és tapasztalói. Szűkebb közösségünkben szorgoskodnak és gondoskodnak a csepűrágók megosztottságunkról, anyanyelvünk, közösségünk (lassú) eltüntetéséről, és hőseink békéjét is háborgatják. Aztán ha tetszett, ha nem, néhány éve Csíkban járt a pápa. Nem biztos, hogy utódainknak megadatik, hogy itt fogadják a mindenkori katolikus egyházfőt. A pápalátogatás után alig pár hónapra elért minket is a világjárvány. Soha nem látott hatásait tapasztaltuk és tapasztaljuk a bőrünkön. Eleinte csak a járványhelyzet tökéletlen kezelése keserítette meg napjainkat. (Apropó! Még van egy-két kijárási nyilatkozatom, a dátum is még átírható rajta. Szívesen kölcsönadnám nagyjainknak, hogy rettegve járjanak vele az utcán, amikor egyetlen esetet sem regisztrálnak, hadd féljenek ők is a rendőrtől és a nagy büntetésektől. S még a szeretteiktől való eltávolodásról nem is szóltam.) Végül a gazdasági válsággal és az egymástól való elidegenedéssel is szembe kellett néznünk, és amikor már azt hittük, hogy valahogy kikecmergünk a helyzetből, akkor kirobbant a szomszédban a háború, aminek még mindig nem tudjuk, mi lesz a vége, de hatásait érezzük, elsősorban a zsebeinken.
Mindezek ellenére azt gondolom, így év végén (is) bárki hálás lehet. Ha a kedves olvasó számba veszi az év történéseit, eseményeit, bizonyára hálás lehet a feleségéért, férjéért, gyermekeiért, unokáiért, a sikerekért, a mindennapi kenyérért, az egészségéért és a szomszéddal való jó hangulatú beszélgetésekért. S ha netán ezek sem adattak meg számára, akkor is van miért hálásnak lennie. Mindannyiunknak oka van a reményre, hiszen a jegy úgyes nálunk van. Bármilyen időket is hoz a jövő, ha csak egy keveset is, de tehetünk azért, hogy jobb legyen magunknak és a másiknak is. Ha nem többel, legalább viccmondással, ja és a legfontosabb, hogy ne legyünk babonásak, mint a rendőr.
Két rendőr beszélget: – Tudtad, hogy idén péntekre esik a szilveszter? Mire a másik: – Remélem, nem tizenharmadika!