Bizonyos eseményeket, történéseket látva és hallva egy nyelvtanlecke jutott eszembe, meg az egykori magyartanárom. Lassan két évtizede tanultam az azonos alakú szavakról. A meghatározás szerint azonos alakú szavakról akkor beszélünk, ha két szó hangalakja teljesen megegyezik egymással, viszont jelentésük különbözik, és nem fedezhető fel bennük jelentésbeli kapcsolat. A valamikori nyelvtankönyvem nagyon egyszerű példát hoz a meghatározásra: „A tortán nyolc gyertya ég.” „Az ég ma nem tiszta, nagyon sok felhő takarja el a napot.” Az egyik mondatban történést fejez ki az ég szó, vagyis ige, míg a másikban főnév. Annak idején a magyartanárom ennél is egyszerűbb példát említett: „A falu szájának nevezik a település bejáratát, de ha téged a falu szája a nyelvére vesz, neked annyi, mert arra lakatot nem teszel…” Utóbbi kijelentése jut eszembe a különböző eseményekkel, történésekkel kapcsolatban. Gyorsan megjegyzem, a röpke húsz év alatt a digitális injekciós technikával a botox a falu száját is felduzzasztotta, és főként megkékítette. Ez a „szépítészeti” beavatkozás főként akkor látszik, amikor ugyancsak a kék felületű weboldalon megjelenik egy polgármesteri hivatal közérdekű hirdetése, egy újságcikk vagy egy ártatlan kérdés.

Ilyenkor jön a falu, azaz az internet szája, s már tudja is, seperc alatt miként lehet megoldani a medvekérdést vagy a romák integrálását, de legalább annyira ért a közbeszerzési eljárások fortélyaihoz, az iskolásoknak járó melegebéd-program működtetéséhez, illetve bürokráciacsökkentő erővel bír, tudja az epebántalmak összes gyógymódját, és az ártatlan kérdésre így nyújt segítséget: esz asztán eggyö jo kerdés. Beszól fűnek-fának, bőségesen van ideje a kritikára, és a legmeghittebb családi pillanatait megosztja másokkal. Nem értem, nem éltem a múlt rendszerben, de sokszor hallottam, nemhogy kritikát nem lehetett megfogalmazni, hanem időnként még a saját véleménnyel gondolatban sem lehetett egyetérteni. Nem lehetett jó világ – de ez sem jó. És mindeközben, aki rendszeresen kéne kommunikáljon (a saját érdekében), nyilatkozzon a sajtónak, az hallgat, aki határozott állást kéne foglaljon bizonyos kérdésekben, az struccpolitikát folytat, és az információszerzést a falu szájára bízza. Aztán ugyancsak él az a jelenség is, amikor a jó cselekedeteket, a segítségnyújtást egyesek hamar elfelejtik, sőt lehet, hogy idővel azért haragszanak, mert egykor segítettél…
Már-már divatos és közhelyes elődeink bölcsességeit hangoztatni, de még jobb lenne megfontolni. Az egyik kedvencem a fentiekben vázoltakra is hasznosítható: „Ha mindenki a portája előtt takarít, az egész utca tiszta lesz!” Jó munkát, kevesebb görgetést!