Bűnbakképzés a prehisztorikus időkre tekint vissza, amely napjainkban is felfedezhető a társadalom és a közösségi élet színterein egyaránt. Válsághelyzetekben a túlélést elősegíti, ha az emberek úgy érzik, kézben tartják a jövőjüket. A válság kialakulásához vezető okok vizsgálatakor ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanánk, sokkal kényelmesebb és kézenfekvőbb számunkra, hogy magunkon kívüli okot, bűnbakot keressünk. 
A bűnbak kifejezés már az ókortól a görög és a zsidó hagyományban egyaránt ismert fogalom. A zsidó nép hagyományai között volt egy szertartás: engesztelés napján a főpap kézrátétellel egy kecskebakra ruházta Izrael népének minden bűnét, majd a bakot kiűzték a sivatagba, a démonok közé.

Valaki rámutat a felelősre, és az üldözők meggyőzik magukat arról, hogy kis számú, vagy egyetlen személy rendkívül káros a közösségre nézve. A veszteségről, fájdalomról, önvizsgálatról a figyelem a bűnbakra, az ő tetteire tevődhet át. Bárki egyszerűen bűnbakká válhat, ha bármi módon eltér a többiektől.
Ismerősek az eddig felsorakoztatott gondolatok? A közelmúltban hányszor találkoztunk hasonló esettel? Vegyük a székelyudvarhelyi tragédiát, vagy a Prahova megyei panziótüzet. Természetesen az első, ami ilyenkor elhangzik, megtalálni a felelőst. Vajon nem estünk-e azonnal a bűnbakképzés csapdájába? Mikor a felelős személyt megtaláltuk és rázúdítjuk az összes haragunkat. De nekünk azonnal kell a felelős, különben a légkör puskaporossá válik. 
Holott ha a dolgokat a valóság szűrűjén keresztül szemlélnénk érzelmi kitöréseink helyett, mélyebb összefüggéseket is találhatnánk, mint egy személy kiemelése és nyilvános megfeszítése. Mert szerintem rendszerszintű problémáról van szó. És mégis – nevezzük érdekesnek – ugyanaz a rendszer ítélkezik, amelyik korábban szemet hunyt az apró mulasztások és – szokták mondani – „részletkérdések” fölött, amelyek később összeadódtak és elvezettek a tragédiákhoz. 
Ha a bűnbakképzés elindul, többé nem számít a racionális érvelés, az ártatlanság alátámasztása és az együttműködés. A bűnbakképzés hajlama belénk kódolt, velünk született mintázat, amely aktiválható. Veszélyes a társadalomra nézve, mert képes az empátiát tömegesen felfüggeszteni még az amúgy nagylelkű, a gyengékkel együtt érző egyéneknél is. Ha sikerül elhitetni a tömeggel valakiről, hogy hazug, korrupt, vagy bármi módon veszélyt jelent a közösségre. 
A tömeg egységesen lép fel a bűnbak ellen, indulatait ebben a fázisban szinte már lehetetlen csillapítani. Sőt, erre időnként az esti híradó is rásegít. Az egyes tévécsatornák híradásaiban, a tájékoztatáson túl csupán a szenzáció és a félelemkeltés érvényesül, az empátia legkisebb jelét sem mutatva tudósításaikban. Ez szerintem egyik melegágya a bűnbakképzésnek.